Szexuális zaklatás és becstelen esküszegés – miért van tele péniszekkel a bayeux-i kárpit?

2018. július 19. 18:56 Múlt-kor

Az Anglia normann meghódítását képekben elmesélő bayeux-i kárpit kétségtelenül a világ egyik leghíresebb alkotása. Kevesen tudják azonban, hogy a Hódító Vilmos hatalomrajutását nyomon követő 11. századi képregény gyakran egészen pikáns részleteket is rejt. Egy oxfordi professzor a közelmúltban például összesen 93 péniszt számolt össze a kárpit különböző részein.

Korábban

A hastingsi csatát és annak előzményeit elbeszélő bayeux-i falikárpit a történelem egyik legmonumentálisabb képzőművészeti alkotása. A közel 70 méter hosszú és nagyjából fél méter széles szőnyeget 75 színes jelenet díszíti, amelyeken egyebek mellett 626 ember, 190 ló, 35 kutya, 37 fa, 32 hajó és 33 épület – és 93 pénisz is feltűnik. Utóbbi számot egészen a közelmúltig nem ismertük, most azonban az Oxfordi Egyetem középkorász professzora, George Garnett szisztematikusan összeszámolta azokat és igyekezett magyarázatot találni azok megjelenésére.

A nemi szervek túlnyomó többsége – egészen pontosan 88 darab – a kárpit középső, legszélesebb, a fő történetet elmesélő sávjában helyezkedik el. Ezeket a péniszeket azonban nem embereken, hanem a lovakon találjuk. Érdekesség, hogy a kutyákon vagy más állatokon egyáltalán nem találkozunk velük.

A lovakon látható péniszek méretüket és állapotukat tekintve jellemzően eltérnek egymástól. Garnett szerint ez sok esetben a bayeux-i kárpit tervezőjének anatómiai pontosságra törekvéséről tanúskodik, ugyanakkor előfordul, hogy nagyon is szimbolikus szerepet szánt az állati nemi szerveknek. Így például egyértelműen kiemelkednek a sorból a történet két „főhősének” – Hódító Vilmosnak és a hastingsi csatában vereséget szenvedő angol király, Harold Godwinsonnak – a lovai. Már Harold lova is méretes, merev állapotában ábrázolt nemi szervvel bír, ugyanakkor Vilmos csődöre még ezt is felülmúlja. A képek szimbolikája mögött ezesetben a két hadvezér férfiasságának kifejezését kell sejtenünk, természetesen hangsúlyozva azt, hogy Vilmos – ahogy minden másban is –, még lova péniszének méretében is felülmúlta riválisát.

Szemben a lovakkal, a fő képeken szereplő férfialakokon egyetlen esetben sem láthatunk péniszeket. Még akkor sem, amikor az éppen hajóra szálló, ruhájukat a nedvességtől megóvni próbáló, ezért azokat felhúzó emberek ábrázolására tekintünk. Ekkor ugyanis az alkotó gondoskodott róla, hogy az érintett férfiak illedelmesen eltakarják valamivel a nemi szervüket.

Az emberi nemi szervekkel így kizárólag a kárpit alsó és felső szélén húzódó sávokban találkozhatunk. Az itt megjelenő kis képeket a kutatás sokáig egyszerű díszítőelemekként értelmezte, egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint azonban ezek a gyakran naturalista ábrázolások több esetben is az ókori görög szerző, Aiszóposz híres meséit idézik meg.

Így például annál a résznél, ahol az 1064-ben a francia partoknál hajótörést szenvedő, majd ezt követően normann fogságba kerülő Harold Godwinsont Vilmos elé vezetik, a kárpit alsó részén egy meztelen férfit láthatunk, merev pénisszel, amint kinyújtja kezeit egy szintén meztelen, arcát kezével eltakaró nőalak felé. Ez a jelenet egy olyan történetet idéz fel, amelyben egy apa megerőszakolta a lányát. Garnett szerint ez a tett a becstelen árulás metaforájaként értelmezhető és nem is véletlenül került pont ehhez a részhez. Harold ugyanis csak úgy szabadulhatott Vilmos fogságából 1064-ben, hogy esküt tett arra, hogy a jövőben támogatni fogja majd a normann herceg igényét az angol trónra. Ezzel szemben hazatérve, a korabeli normann történelemfelfogás szerint semmibe vette esküjét és elbitorolta a trónt (Harold maga nyilván úgy értelmezte az esetet, hogy az eskü érvénytelen, lévén azt zsarolással kényszerítették ki tőle).

Ugyancsak Harold „esküszegésére” utalhat az a kép, amelyet Vilmos és az akkor még csak earl címet birtokló angol nagyúr találkozása alatt láthatunk. Itt egy meztelen férfi tűnik fel, amint előrehajol és egy fejsze nyelét fogja. A kép által megidézett mesében a főszereplő meggyőzi a fákat, hogy adjanak neki magukból anyagot, amiből nyelet készíthet a fejszéjének, majd „hálából” a már kész fejszével nekilát kivágni őket.

Szintén ebben a témakörben értelmezhető az a két kép, amelyek akkor tűnnek fel a felső sávban, amikor Vilmos és Harold ismét találkoztak – ezúttal már a hastingsi csatatéren. Az egyik ábrázoláson mindössze a férfi heréit láthatjuk (péniszét a kezében tartott fejsze nyele eltakarja), aki egy azonosíthatatlan tárgyat nyújt egy nő felé. A kép mögötti történet egy özvegyasszonyról szól, aki összeszűrte a levet egy őrrel, akinek az volt a feladata, hogy őrizze a keresztre feszített halálraítéltek holttesteit, hogy azok rokonai ne tudják elvinni őket. Amikor a pár egyik légyottja során mégis eltűnik egy holttest, az asszony saját férjének holttestét ajánlja fel, hogy kihúzza szeretőjét a slamasztikából.

A másik képen egy bajszos, meztelen – és így szintén pénisszel ábrázolt – férfi és egy meztelen, dús szeméremszőrzettel ábrázolt nő látható. Ezúttal egy férfi és egy prostituált történetével állunk szemben, amelyben a nő azt mondja a férfinak, hogy minden kuncsaftja közül ő számára a legkedvesebb – ami bár hízelgő a férfinak, nem hiszi azt el.

Ugyancsak egy férfi péniszt láthatunk ama jelenet alatt, amelyben egy ismeretlen klerikus egy Aelfgyfa nevű nőt molesztál. Ezúttal valószínűleg nem kell mögöttes párhuzamokat keresni. Garnett szerint itt egyértelműen egy – a korban valószínűleg nagy botrányt keltő – szexuális zaklatást örökítettek meg a bayeux-i kárpiton. A professzor végezetül még egy ábrázolásra hívta fel a figyelmet, amely bár nem egyértelmű bizonyossággal, de talán szintén egy péniszt ábrázolhat.

Ezúttal a hastingsi csata egyik jelenete alatt láthatunk több elesett katonát, akik közül az egyik testéről már le is húzták a ruhát. Garnett szerint – ha valóban egy nemi szerv ábrázolásával állunk itt szemben – ezúttal sem szimbolikus megfejtést kell gyanítanunk, hanem egyszerűen az alkotó anatómiai igényességének javára kell ezt írnunk.