Sikoly, halálhörgés és könyörgés – az 1956. október 25-i sortűz borzalmai

2016. október 26. 12:56

Korábban

Ki lőtt először aznap?

M. Kiss Sándor előadásában az 1956-os magyarországi sortüzeket tipologizálta. Mint elmondta, a forradalom, valamint a leverését követő hetek során összesen 81 sortüzet különíthetünk el. Ebből 60-ra Nagy Imre miniszterelnökségi időszakában került sor. M. Kiss szerint a sortüzek kivétel nélkül a megtorló típusba sorolhatók. Megemlítette, hogy a forradalom és szabadságharc első sortüzére 1956. október 23-án este hat órakor Debrecenben került sor. Továbbá kitért arra is, hogy a 81 tömegbe lövésnek több mint harmadára, egészen pontosan 31 darabra (amelyek közül 15 során halálos sebeket is okoztak a golyók) október 26-27 folyamán került sor. Megemlítette, hogy október 27-én több más alföldi várossal egyetemben a Tiszakécskén gyülekező embereket egy MIG-15-ös szovjet vadászrepülőből lőtték.

1956 októberében egyetlen mértékadó politikus sem volt, aki ne értett volna egyet a szovjet csapatok bevetésével, mondta Horváth Miklós, aki az október 25-i Kossuth téri „vérengzést, tömeggyilkosságot” elemezte. A forradalom során fokozatosan kivonták a gyűlölt államvédelmet az első sorokból, helyette a szovjet csapatok, valamint például a hon- és a belügyminisztérium védelmére tisztiiskolások érkeztek, a parlament épülete előtt pedig Orosházáról felrendelt határvédelmi alakulatok jelentek meg. Miután a kijárási tilalmat feloldották, a tömeg nem kezelte ellenségként a szovjet csapatokat. A Kossuth téren barátkozni kezdtek az odarendelt szovjet tank fiatal katonáival, akik megengedték, hogy felmásszanak a tüntetők a harckocsira. Győzködték őket, hogy ők nem ellenforradalmárok, hanem forradalmárok, egyszerű egyetemisták. Különböző becslések szerint az október 25-én az Astoriáról érkező tömeg létszáma 3000 és 7000 között volt.

Ki lőtt először aznap? – tette fel a kérdést Horváth. Az orosházi határőr-alakulat jelentése szerint október 25-én délelőtt bevetésen vettek részt, és Szalai Zoltán alezredes adott tűzparancsot a géppuskásoknak a magyarokkal barátkozó szovjet harckocsikra. Állításuk szerint úgy vélték, vagy elfoglalták őket vagy a harckocsisok átálltak. Az első sérülésekre valóban a parlament falánál, a tank mellett került sor. A szovjetek is reagálnak: a kavarodásban ők úgy értelmezhették az esetet, hogy átverték őket a magyarok, így a tankok géppuskájával lőni kezdtek rájuk.

Az V. kerületi kapitányság 1957. januári jelentése szerint Szalai Zoltánt elfogta a tömeg, meg akarta lincselni, és civil ruhás rendőröknek sikerül kimenteni őket, mondván, hogy elviszik őt kivégezni, és ezzel „megszabadították” a tömegtől. Ők nem tudták megállapítani, honnan lőttek a géppuskák. Már akkor is felmerült, hogy talán a Parlamenttel szemben lévő Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, ám az akkori vizsgálatok szerint ott nem voltak idegen fegyveresek. Horváth szerint igaz hír terjedt akkoriban, miszerint az ávósok lőttek először, erre válaszként a harckocsik és lövészek a szemben lévő épületekre tüzeltek. A KV a sortűz hatására újabb szovjet csapatokat kért Budapestre.