Reagan elnök szovjetellenes kirohanásai majdnem világégésbe torkolltak 1983-ban

2020. szeptember 27. 08:33 Múlt-kor

Korábban

Napokkal az atombomba ledobása után is elképzelhetetlen kínok közepette haltak meg a hirosimaiak
Többször is figyelmeztették egymást az amerikai és szovjet vezetők az úgynevezett "forródróton"
Elhunyt a szovjet tiszt, aki megmentette a világot az atomháborútól

Egy túlságosan életszerű NATO-hadgyakorlat

Az invázió igazolni látszott Andropov félelmeit, miszerint a granadai incidens remek példa az USA militarista, a katonai erő bevetését szorgalmazó hozzáállására a konfliktusok rendezésében. Tíz nappal a grenadai akció után megkezdődött az „Able Archer 83” fedőnevet viselő, egész Nyugat-Európára kiterjedő 10 napos NATO hadgyakorlat, amely kis híján megpecsételte a világ sorsát.

A Szövetséges Haderő belgiumi főhadiszállásáról Casteauból irányított Able Archer 83 a Szovjetunió és szövetségeseinek katonai ereje ellen fellépő egészen a nukleáris fegyverek bevetéséig eszkalálódó konfliktushelyzetet szimulált. A korábbi katonai gyakorlatok során nem alkalmazott elemek: kódolt rádióadások, rádiócsend és egy szimulált nukleáris riasztás, illetve a hadgyakorlat szokatlanul nagy volumene azonban teljesen megzavarta szovjet elemzőket, akik a hadgyakorlat ötödik napjára már abban a hitben éltek, hogy országukat hamarosan nukleáris támadás éri.

Az Able Archer hadgyakorlat hetedik napján november 9-én a nyugati hírszerzés jelentette, hogy a kelet-német és a lengyelországi támaszpontjaikon készültségbe helyezték a 4. szovjet légi hadsereg egységeit. A taktikai atomfegyverekkel felszerelt Szu–24-es vadászbombázók személyzete a pilótafülkében ülve várta a parancsot a támadásra.

A hírszerzés jelezte a Szovjet Északi és Balti Flotta egységeinek a készülődését és 300 interkontinentális atomrakéta készenlétbe helyezését is. A szovjet pártfőtitkár Andropov, miután informálta a Szovjetunióval szövetséges államok vezetőit a közelgő fegyveres konfliktusról, elindította a Szovjetunió atomrakétákkal felszerelt tengeralattjáróit az amerikai partok felé.

A fokozott szovjet katonai készültségről szóló hírek azonban nem keltettek pánikot a nyugati hírszerzés berkein belül. A befutó híreket elemző szakértők egyszerűen nem hitték el, hogy a szovjetek komolyan gondolják azt, hogy a Nyugat nukleáris háborúra készül. A valós veszélyre végül egy kettős ügynök ébresztette rá a kételkedő nyugatiakat.

Oleg Gorgyijevszkij igazi kémcsaládba született. Apja a szovjet hírszerzés sztálinista elődjénél, a rettegett NKVD-nél dolgozott, bátyja 1957-ben lépett be a KGB-be. Maga Gorgyijevszkij 1962-ben lett a szervezet tagja. Karrierje meredeken ívelt felfelé, hiszen 1983-ra a KGB londoni szárnyának ezredeseként a legmagasabb rangú KGB tisztként dolgozott az Egyesült Királyságban. Gorgyijevszkij miután teljesen kiábrándult a szovjet rendszerből, 1974-ben Koppenhágában vette fel a kapcsolatot a brit titkosszolgálattal.

Gorgyijevszkij tökéletesen tisztában volt a Kreml falain belül uralkodó paranoia mértékével és amint utasításokat kapott Moszkvából egy közelgő nukleáris csapás tárgyában azonnal értesítette a brit összekötőket. „Amikor közöltem a britekkel, hogy mi zajlik a másik oldalon”- írta később Gorgyijevszkij – „egyszerűen nem hittél el, hogy a szovjet vezetés olyan ostoba és szűklátókörű, hogy komolyan hisz egy küszöbön álló atomcsapásban.”

A britek csak akkor fogták fel a helyzet súlyosságát, amikor Gorgyijevszkij eléjük rakta a KGB utasításait. A meghökkent hírszerzők rögtön elküldték az átadott dokumentumokat miniszterelnöküknek, Margaret Thatchernek, aki továbbította azokat a CIA-nak.

A KGB-s direktívák a lobbanékony természetéről ismert CIA igazgató William Casey asztalán landoltak, aki személyesen továbbította azokat a Fehér Házba, ahol legelőször Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója Robert McFarlane futotta át őket. Kezdetben McFarlane is szkeptikusan fogadta egy küszöbön álló nukleáris katasztrófa lehetőségét, de Gordijevszkij komoly veszélyt sejtető jelentései végül őt is meggyőzték, így McFarlane az elnökhöz fordult.

A diplomáciai vonalak Washington és Moszkva között forrni kezdtek. Az amerikaiak megpróbálták meggyőzni a Kreml urait, hogy az Able Archer nem több mint egy egyszerű hadgyakorlat. Reagan, hogy meggyőzze a szovjeteket az elnöki tanácsadót Brent Scowcroftot küldte Moszkvába, aki személyesen próbálta meggyőzni a szovjeteket arról, hogy az USA soha nem indítana meglepetésszerű támadást a Szovjetunió ellen.

Az amerikai erőfeszítések nem győzték meg Andropovot Reagan jó szándékáról, de arra elegendőek voltak, hogy a szovjet pártfőtitkár ne indítsa el a pusztító szovjet hadigépezetet. Andropov ettől kezdve várt és figyelt. Az Able Archer folyamán a szovjet erők indítási parancsra várva végig készültségben voltak, amely csak november 11-én a nagyszabású nyugat-európai hadgyakorlat lezárásával ért véget.

A józan ész végül diadalmaskodott a túlfűtött indulatokon a mélyen gyökeredző bizalmatlanságon és paranoián. Az atomkatasztrófa tudósok által felvázolt következményét, a nukleáris telet végül elkerülte az emberiség, de az apokalipszis hideg szele egy pillanatra megcsapta a világot.

előző oldal 3 / 3