Rabul ejtette az Újvilág hódítóit az őslakosok különleges itala

Idegenkedő európaiak

A könyv leghosszabb bejegyzését azonban a kakaónak szentelte („ama gyümölcs, amely a legfőbb összetevője azon megérdemelten megbecsült italnak, amelyet csokoládénak hívnak”).

Az italt annyira pikánsnak és csábítónak, az Újvilág üdeségének és gazdagságának olyannyira találó jelképének tartotta, hogy egyenesen „az amerikai nektár” címmel ruházta fel.

Habár az elsők között értekezett róla angol nyelven, korántsem Hughes ismertette meg Európával a kakaót. Ez az érdem Kolumbusz Kristófé, aki 1502-es, negyedik újvilágbeli útján a mai Honduras partvidékén találkozott egy őslakos hajóval, amelynek szállítmánya különös növényi termésekből állt, amelyeket a felfedező először mandulaként azonosított.

Közép-Amerika őslakosai ennél jóval behatóbban ismerték a növényt – a térségben különböző formákban már Kr. e. 1400 óta fogyasztották.

A Kolumbusz előtti korokban keletkezett különféle kulturális emlékek telis-tele vannak a kakaó ábrázolásaival és rá való utalásokkal, a növényt rendszerint erjesztették, porrá zúzták, és forró vízben oldva itták nevezetes alkalmakkor.

Az először 1902-ben kiadott, úgynevezett Zouche-Nuttall kódex – egy, a misték nép által szárított állatbőrre írt és rajzolt, összehajtható 14. századi dokumentum – olyan ábrázolást is tartalmaz, melyen egy pár a habzó, forró ital közös fogyasztásával pecsételi meg házasságát.

A rendszerint vaníliával és mézzel édesített, az orleánfa terméséből kivont annattóval pirosra színezett, és jellegzetes vöröses habbal koronázott kakaóital magát az életet jelképezte az őslakosok számára – gyakran előforduló szimbolizmus az ital vörös színét a vérhez hasonlítani.

Az őslakosok mindemellett rendre ezzel az itallal kínálták meg vendégeiket diplomáciai találkozók során. Valószínűleg ilyen körülmények között kóstolták először az európaiak is: 1518-ban a Karib-térségben egy valószínűleg maja nyelvet beszélő, magas rangú küldöttség egy spanyol felfedezőcsoportot pulykalevessel, kukoricalisztből készült tortillával, és kakaóitallal kínált meg.

A spanyolok feljegyzéseikben dicsérték a pulykát és a tortillát, az italt azonban rendkívül furcsának találták.

Az effajta ódzkodás gyakori a kakaóról szóló korai európai beszámolókban – a legtöbb jövevény egyáltalán nem találta ízletesnek.

Egy Benzoni nevű itáliai utazó, aki a 16. században járta be a mai Nicaragua vidékét, a kakaóital habját – amely az őslakosok számára az egyik legfontosabb része volt a nedűnek – egyenesen az ürülékhez hasonlította.

1. Kalózból kertész
2. Idegenkedő európaiak
3. Az ital, amelytől a keresztények „bálványimádók” lesznek
4. William Hughes forrócsokoládé-receptje

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

21. A világvallások és összehasonlításuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Miért nem ettek a japánok 1200 éven át húst?
• Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hol van Keresztelő Szent János feje?
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• Kincsekért, foglyokért, dicsőségért vagy vallásuk védelmében támadtak a vikingek Európára?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Öngyilkosság vagy megvilágosodás – így mumifikálták önmagukat a buddhista szerzetesek