Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el

Rasszista kommunisták

Szinte azonnal széles körű tisztogatássorozat vette kezdetét. A rezsim legfőbb célpontjai kezdetben az állami tisztviselők, a katonaság, valamint a rendőrség tagjai voltak. A vörös khmerek nem nézték jó szemmel, ha valaki képes volt önálló véleményalkotásra, ezért az értelmiségieket különösen üldözték. A mérnöki, tanári és orvosi szakmát is kapitalista foglalkozásoknak bélyegezték, és elégettek minden diplomát. Az értelmiségieknek még a szemüvegeiket is ki kellett dobniuk, mivel a tárgyat a kommunisták a műveltség jelének tekintették. Az iskolákban a korábbi tantárgyak helyett a mezőgazdasági termeléshez szükséges gyakorlati ismereteket kezdtek el oktatni.

A vallást eltörölték. Azok a buddhista szerzetesek, akik nem adták fel hivatásukat, biztos halálra számíthattak. Számuk 60 ezerről mintegy ezerre csökkent. A muszlim vallású csam kisebbség mecseteit lerombolták, Koránjaikat elégették, és akkor, amikor mindenki egy falat húsért imádkozott, egyedül nekik adtak disznóhúst – vallásuk miatt azt ugyanis nem ehettek. A 250 ezres közösség majdnem fele pusztult bele a Pol Pot-rezsim ténykedésébe.

A kínai és vietnami kisebbséget elsősorban városias életformájuk, valamint az üzleti életben betöltött meghatározó szerepük miatt üldözték, de a faji-nemzetiségi megkülönböztetés sem állt távol a sokak által csak vörös fasisztának nevezett kambodzsai kommunistáktól. A tisztogatásoknak 1979-ig mintegy 100 ezer vietnami és 225 ezer kínai esett áldozatul.

A kannibál tanítónő

A vörös khmerek célja az ego teljes kiiktatása volt. Az emberek értékét csakis az szabta meg, hogy munkájukkal mennyire szolgálták a rezsim vezetői által megálmodott utópia megvalósulását. Aki balesetet szenvedett, csupán „munkaerőtől fosztotta meg az Angkart”, vagyis a Szervezetet (a Kambodzsai Kommunista Párt 1977-től így hivatkozott magára).

Mindenkinek fekete ruhát kellett hordania, az étkezések pedig közösek voltak. A családi kötelékeket mint potenciális ellenállási gócokat igyekeztek teljesen elvágni. A fiataloknak gyakorta kellett megfigyelniük a szüleiket. Senki sem mutathatta ki az érzéseit, nem káromkodhatott, és a vitának, valamint a panaszkodásnak sem volt helye.

A rabszolgasorba süllyesztett városlakók általában napi 11-12 órát dolgoztak, de előfordult, hogy hajnaltól egészen késő estig kint voltak a földeken. Pihenőnapok általában tíznaponta voltak, de néha még ennyi sem adatott meg a végletekig kimerült kényszermunkásoknak.

A falusiak korlátozott mennyiségben gyümölcsöt és húst is ehettek, a városi deportáltak egyetlen élelme azonban a négy kávéskanálnyi rizst tartalmazó rizsleves volt. A legtöbben valamilyen kiegészítő táplálék után néztek: békák, kígyók, mókusok és csigák mellett különböző növényeket fogyasztottak. Voltak, akik még a korpát is elették a disznók elől. Az éhezés leszoktatta az embereket az önálló gondolkodásról, és engedelmessé tette őket. Már akkor is hálásak voltak, ha néhanapján nagyobb fejadagot kaptak.

Néhányan végső kétségbeesésükben emberevésre adták a fejüket. Egy tanítónőt kislánya szeme láttára vertek agyon, miután halott nővére testrészeiből evett, egy másik esetben pedig egy kórházi szoba betegei fogyasztották el egyik elhunyt társukat.

1. Eltörölt városok
2. Rasszista kommunisták
3. Fegyver helyett csákánnyal

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek