Pilótaász, autóversenyző, hajótörött, vállalkozó: Eddie Rickenbacker nem mindennapi élete

Rickenbacker 1890. október 8-án született az ohiói Columbusban, svájci német bevándorlók gyermekeként. Hét felnőttkort megélt gyermek közül ő volt a harmadik legidősebb, a család többnyire szegénységben élt. Eddie 1904-ben 13 éves volt, amikor beütött a katasztrófa: apja, William Rickenbacker meghalt (Eddie Rickenbacker önéletrajza szerint balesetben, életrajzírója, W. David Lewis szerint verekedésben). Innentől Eddie vált a család kenyérkeresőjévé, ami miatt ott kellett hagynia a hetedik osztályt.

Az ifjút lenyűgözték az automobilok, és minden alkalmat megragadott, hogy a közelükben dolgozhasson. Egy columbusi autószerelőnek dolgozott, amiből aztán kinőtt az autóversenyzés iránti szeretete. Idővel maga is rajthoz állhatott, és az első világháború előtt az Egyesült Államok egyik legismertebb autóversenyzője lett. Több balesetet is túlélt, és az 1911-es Indy 500-on is indult. 1914-ben a floridai Daytonában sebességrekordot állított fel 134 mérföld per órával (több mint 215 km/h). Imádta a sebességet, ez jól jött következő munkakörében is.

1916-ban Rickenbacker véletlenül találkozott egy versenyen Glenn Martinnal, aki a kor egyik nagy repülős úttörője volt – saját építésű járműveivel repült. Martin végül felszállt Rickenbackerrel is a fedélzeten, és az autóversenyző azonnal beleszeretett a repülésbe.

Eddie Rickenbacker katonának áll

1917-ben, miután az Egyesült Államok hivatalosan belépett az első világháborúba, Rickenbacker jelentkezett a hadseregbe. Autószerelőként alkalmazták, de John J. Pershing tábornok sofőrjeként is dolgozott. Idővel elkezdett kisegíteni a még gyermekcipőben járó repülőszolgálatnál is (U.S. Army Air Service). Mindössze öt és fél órát repült oktatóval, utána már egyedül. Annak ellenére, hogy nem volt főiskolai diplomája, 17 nap alatt elvégezte a pilótaképzést. Hadnagyi rendfokozatba léptették elő, és Franciaországba helyezték a 94. légi századhoz.

Maga Rickenbacker mondta, hogy bármi áron repülni akar a háborúban. Autóversenyzői tapasztalata elengedhetetlennek bizonyult ehhez.

„Elég gyorsan tanultam. A sokévi gyakorlat 100 mérföld per óra felett a versenyautóban elsőosztályú képzést ad kontrollban és magas sebességnél való távolságbecslésben, és sokat segít a motorérzék megszerzésében is, ami a gép érzését, és nem a hangjára koncentrálást jelenti” – mondta. „Ez része a repülőgép-kezelés fizikai készségeinek, és nagy különbséget jelent.”

A kiképzés és a gyakorlás kemény volt. A század többi tagja – ők voltak az amerikai történelem első vadászrepülő-százada – lenézték, mivel ők mind az ország elit egyetemein végeztek. Ez azonban nem akadályozta meg Rickenbackert abban, hogy a legjobbá váljon. A gyakorlatok során tökéletesítette a manővereket és repülési technikákat, amelyek segítségével a lehető legközelebb férkőzhetett az ellenséghez, mielőtt tüzet nyitott volna. Idővel kiérdemelte társai tiszteletét nem csak képességeivel, de nagyszámú légi győzelmével is.

Sikerek az első világháborúban

1918. április 29-én Rickenbacker lelőtte első ellenséges repülőgépét. Május végére már öt légi győzelmet aratott, ami miatt elkezdték „ásznak” becézni, és amiért megkapta a francia hadikereszt kitüntetést is. Május 30-án aratott hatodik győzelme után egy fülgyulladás miatt július 31-ig nem repülhetett.

1918 szeptemberének második fele volt Rickenbacker számára a legsűrűbb időszak a levegőben. Szeptember 14-e és 15-e folyamán teljesen egyedül lelőtt két Fokker D.VII-est, a legújabb német fejlesztést. Szeptember végére előléptették századossá, egyben ő lett a század parancsnoka. Másnap önkéntes járőrözésre szállt fel a franciaországi Billy városánál, ahol találkozott egy hét német repülőgépből álló századdal, amelyek közül öt az új típusú Fokker volt. Rickenbacker harcba bocsátkozott velük. Felülről zuhanórepülésben közelített, és lelőtte az egyik Fokkert, valamint egy Halberstadt gyártmányú vadászrepülőt. A hét-az-egy elleni küzdelem vakmerőségéért megkapta a Kongesszusi Becsületrendet, amely az Egyesült Államok összes haderőnemében a legmagasabb adományozható kitüntetés.

Rickenbacker titka egyszerű volt: „A tapasztalt vadászpilóta nem vállal felesleges kockázatot. Az ő dolga az, hogy ellenséges gépeket lőjön le, nem az, hogy lelövesse magát.” Megtanulta, hogy az ellenség lelövésének legjobb módja, ha észrevétlenül tudja megközelíteni. Miután meglátott egy ellenséges repülőgépet, fentről közelítette meg, a Nap irányából. Az ellenség ilyenkor nem tudta időben észrevenni. Mire pedig a támadás után az ellenséges alakzat többi tagja reagálni tudott volna, már újra helyzetben volt, és készült a következő rárepülésre.

Képességei azonban nem tudták mindig megmenteni a veszélytől – egyik küldetéséről szitává lőtt géptörzzsel és csak fél légcsavarral érkezett vissza. Egy másik alkalommal egy lövedék végigsúrolta a sisakját. Az ilyen dolgok azonban nem foglalkoztatták, Rickenbacker csak a levegőben szeretett volna lenni.

Igazán szerette a repülést. Megjegyezte, hogy több pilótatársa belefáradt, és otthagyta a repülőszolgálatot. Rickenbackernek nem voltak ilyen gondjai. „Az ég olyasvalamit jelent most már nekem, amit korábban soha. Amikor felnézek, és látom a Napot fenn a kékségben a fehér felhőfoszlányokon ragyogni, arra gondolok, milyen lenne ott lenni valahol felettük, szállni keresztül a tiszta levegőn, nézni magam alatt a földet, és a hangyaméretű embereket.” Összesn 134 harci repülést hajtott végre, ami alatt 22 ellenséges repülőt és 4 hőlégballont lőtt le, együttesen 26 légi győzelmet aratva.

A háború után

Az ász leszerelt az első világháború után, de továbbra is szolgálta hazáját más módokon. 1942-ben, már a második világháború alatt Új-Guineára tartott a csapatokat lelkesíteni. Egy régebbi B–17D típusú bombázón repült annak nyolcfős személyzetével, a gép navigációs műszerei azonban hibásak voltak, így több száz kilométert tévedtek az út során, aminek következtében elfogyott az üzemanyaguk. A repülővel a tengeren kellett kényszerleszállást végrehajtaniuk, amelyet túl is éltek, és sikeresen bocsátották vízre a gumicsónakokat, mielőtt a bombázó elsüllyedt volna.

Az ezt követő túlélésük egyáltalán nem volt biztosított. Annak ellenére, hogy civilként volt jelen, Rickenbacker vette át az irányítást a többiek felett, és megszervezte túlélésüket. Az elkapott halakat ő osztotta el igazságosan maguk között, és az ő iránymutatásával gyűjtöttek esővizet, hogy ne haljanak szomjan. Egy alkalommal állítólag Rickenbacker fejére szállt egy sirály, amelyet ő puszta kézzel megölt, hogy megehessék. A pilótaász és a B–17D legénysége végül 24 napig sodródtak a tengeren, mire megmentették őket. Eddigre egyikőjük meghalt, Rickenbacker azonban még sokáig élt.

A későbbiekben légitársaságot alapított Eastern Airlines néven, ez volt az Egyesült Államok történetében az első olyan légitársaság, amely állami segítség nélkül, profitjaiból fenn tudta tartani magát. Eddie Rickenbacker hosszú, kalandos életet élt. 1973-ban, 82 éves korában hunyt el ősei hazájában, Svájcban.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?