Nero, a keresztények vagy a város zsúfoltsága – miért vált Róma a lángok martalékává?

Vérvörös éjszaka

Az ókori Róma virágkorában gyakoriak voltak a tűzvészek. A város túlnépesedése elérte a kritikus szintet, a szűken kanyargó sikátorok között pedig rendezetlenül hevertek a rómaiak otthonai. A hatóságok szinte tehetetlenek voltak katasztrófahelyzetben, mivel nem rendelkeztek tűzoltásra alkalmas eszközökkel. Ilyen körülmények között a gyorsan terjedő lángok rövid időn belül minden idők egyik legborzalmasabb tűzesetét okozták.

Kr. u. 64. július 18-ról 19-re virradóra hisztérikus ordítozás zaja szakította félbe a római éjszaka nyugalmát. Az ébredező rómaiak először nem értették az utcáról beszűrődő sikoltozás okát, bár orrukat és szemüket már bántotta a kellemetlen füstszag. A felfordulásban megszaporodtak a kétségbeesett „tűz van!” kiáltások, és az éjszaka nyugalmát megtörő pánik egyre ijesztőbb mérteket öltött. A rómaiak tehetetlenül figyelték a tűz villámgyors terjedését. A máskor sötét égbolt mélyvörös színben pompázott.

A városon végigsöprő tűz szörnyű pusztítást végzett. Fényűző villák, színpompás kertek, csodálatos templomok, hűsítő szökőkutak, hatalmas fórumok váltak a lángok martalékává. És persze emberek ezrei, akik közül sokan már a mindent beborító füsttől megfulladtak.

Tacitus feljegyzései szerint a tragikus esemény Róma kereskedelmi negyedében, a Palatinus-dombhoz közel fekvő Circus Maximus területén kezdődött. A környéken egymás után sorakoztak a szorosan egymás mellé épített, düledező viskók, gyúlékony áruval teli bódék és sebtében összetákolt faraktárak, a város tikkasztó nyári hőségben kimerült őrei pedig éjszakánként gyakran elszenderedtek őrbódéikban. Nem nehéz belátni: elég volt egy szikra, hogy pillanatokon belül hatalmas tűz keletkezzen.

Tacitus a következőképpen emlékezett vissza az eseményekre: „A bódék sorában, amelyekben lángot tápláló áru volt felhalmozva, egyszerre kezdődött a tűz, és máris erőre kapva és a széltől szítva, a cirkuszt egész hosszában magával sodorta, mert sem tűzfalakkal körülvett paloták, sem falakkal övezett templomok vagy egyéb akadályok nem voltak közben. Rohamával a tűzvész először a sík területeken száguldott végig, majd magasra felcsapott, és ismét az alacsonyabban fekvő részeket pusztítva, a baj gyorsaságával megelőzte az orvoslást, mivel a város szűk s ide-oda kanyargó utcáival és szabálytalan házsoraival ki volt neki szolgáltatva – már amilyen a régi Róma volt.”

Amikor végre sikerült eloltani a lángokat, a hét római domb egyikénél, Esquilinusnál újabb tűz ütött ki. A legtöbb történetíró szerint a tűzvész hat napon keresztül pusztította Rómát, de egyes források több mint egy hétig tartó katasztrófáról számolnak be. A tizennégy római kerületből három teljesen elpusztult. Hét esetében még helyre lehetett állítani a sérült házakat, és csak négy kerületnek sikerült teljesen elkerülnie a tűzkárokat.

1. Vérvörös éjszaka
2. Jótevő, vagy őrült?
3. Bűnbakképzés az ókorban
4. A császár álma: Neropolis

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hadtörténet

• Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat
• A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Nem Hunyadi Jánoson múlott a tragikus kimenetelű várnai csata
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel
• Szerencsés véletlen következtében nyerte meg Hódító Vilmos a hastingsi csatát
• Elsöprő győzelmet arattak Kenyérmezőnél Kinizsi Pál csapatai 
• Angolnak született, de a magyar szabadságért küzdött Guyon Richárd
• Hét híres levert felkelés