Náci szimpatizáns volt-e a lemondott brit uralkodó, VIII. Eduárd?

A „Windsor-akta”

A „Windsor-akta” kézzelfogható bizonyítékkal szolgált arról, hogy VIII. Eduárd kapcsolatban állt magas rangú náci vezetőkkel, és növelte a gyanút, hogy szimpatizál ideológiájukkal. A legmegdöbbentőbb eleme az anyagnak talán a németek által „Willi-hadműveletnek” keresztelt terv részletes leírása volt.

A „Willi-hadművelet” egy végül sikertelen kísérlet volt arra, hogy a német titkosszolgálatok elrabolják a windsori herceget és hercegnét, majd meggyőzzék őket, hogy Hitlerrel együttműködve érjék el vagy a békekötést az Egyesült Királyság és a Harmadik Birodalom között, vagy azt, hogy Eduárd legyen ismét az uralkodó. A németek úgy gondolták, Eduárd együttműködőbb partner lehet, mint öccse, VI. György, ezért igyekeztek átcsábítani az ő oldalukra – még azt is megpróbálták elhitetni vele, hogy György meg akarja öletni.

A pár elrablására akkor került volna sor, amikor Európát elhagyva Bermuda felé tartottak – Eduárdot sebtében kinevezték a távoli külbirtok kormányzójává, éppen annak lehetősége miatt, hogy Európában akár önszántából, akár azon kívül a náci nyomásgyakorlás eszközévé válhat. A „Windsor-aktában” található táviratok arról is tanúskodnak, hogy Eduárd és felesége tudták, hogy a németek visszahelyeznék a trónra a lemondott királyt – Simpsonnak meglehetősen tetszett is az ötlet. Az egyik német jelentésben az állt:

„Úgy tűnik, mindkettőjüket teljesen gúzsba köti a formális kereteken belüli gondolkodás, mivel azt válaszolták, hogy a brit alkotmány szerint ez [Eduárd újbóli trónra lépése] nem lehetséges a lemondást követően. Amikor ügynökünk megjegyezte, a háború menete még a brit alkotmányban is idézhet elő változásokat, a hercegné különösen figyelmessé vált.”

Egy másik belső német távirat szerint a herceg azt is mondta a németeknek, „meggyőződése, hogy ha maradt volna a trónon, a háborúra nem került volna sor.” Az akta dokumentumainak tanúsága szerint Eduárd „szilárd támogatója a Németországgal kötendő békés kompromisszumnak.” Ennél is messzebb ment azonban idővel a herceg: egy újabb távirat szerint „a herceg nagy bizonyossággal hiszi, hogy a folytatódó intenzív bombázás hatására Anglia kész lesz békét kötni.”

Miután az amerikai hírszerzésen keresztül tudomást szereztek róla, az akkori miniszterelnök Winston Churchill és VI. György egyetértettek abban, hogy a dokumentumok nem kerülhetnek nyilvánosságra. Churchill második miniszterelnöksége idején, 1953-ban ismét előkerült a kérdés, mert a VIII. Eduárdra vonatkozó táviratok egy részének mikrofilmes másolatáról felmerült, hogy bekerülhetnek a háború hivatalos, az amerikai külügyminisztérium által kiadott leírásába. Churchill arra kérte Eisenhower elnököt, hogy „legalább 10 vagy 20 évig” ne kerüljenek nyilvánosságra. Eisenhower egyetértett, végül azonban 1957-ben mégis kiadásra került az akta egy része. Eduárd „teljes hamisítványnak” nevezte tartalmukat, a „Windsor-akta” maradéka pedig 1996 óta elérhető a nyilvánosság számára.

Örök kérdés, hogy ha VIII. Eduárd király marad, vajon Németországot támogatta volna-e a második világháborúban. A választ természetesen sohasem fogjuk megtudni, annyi azonban bizonyos, hogy nagy mértékben más lett volna az események menete, ha nem mond le trónjáról a Wallis Simpson iránt érzett szerelemtől hajtva.

1. Állandó gyanú
2. A „Windsor-akta”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
• Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban