Minden korban más hagyományok és szokások kapcsolódtak a halottak és szentek őszi ünnepeihez

Halottak napján gyertyagyújtással emlékezünk eltávozott szeretteinkre (Diego Delso, delso.photo, License CC-BY-SA)

Hitelvek és hiedelmek

A katolikus egyház tanítása szerint november 1-je azoknak a szenteknek az ünnepe, akiknek nincs külön emléknapjuk. A Mindenszentek hagyománya a VII. századra nyúlik vissza és a IX. században vált kötelező egyházi ünneppé. A november 2-i halottak napja a bencés szerzetesek clunyi kolostorából terjedt el a X. században és a XIV. századra már általános szokássá vált. Mindenszentek ünnepéből az utóbbi kétszáz év során lett a halottak napjának előestéje.

Mindenszentek-ábrázolás a 15. századból

A néphit szerint ugyanis a gazdátlan és hontalan lelkek már az ünnepet megelőző este elkezdenek vándorolni. Ezért gyújtanak gyertyát november elsején este, illetve sötétedés után. Az európai szokásrendszerben az egyházi elemek (körmenet, misézés, gyertya, harangozás) az olyan ősi pogány hiedelmekkel keveredtek össze, mint a halottak etetése.

A hiedelem úgy tartotta, hogy e napokban a halottak hazalátogattak, ezért volt szokás számukra megteríteni, sót, vizet, kenyeret vagy egy tál ételt kikészíteni az asztalra. Sok helyen kalácsot sütöttek és kitették a temetőkapura a koldusoknak, hogy ők is megemlékezhessenek elhunyt családtagjaikról. Volt, ahol égve hagyták otthon a lámpát, mialatt a temetőbe kimentek, hogy a hazajáró halottak ne tudjanak „szétnézni”.

Délvidéken az éjszakát is a temetőben töltötték, hogy találkozhassanak a másvilágra került szeretteikkel. Más vidéken pedig úgy tartották, a mindenszentek és halottak napja közötti éjszakán a halottak miséztek. Az ünnep napja munkatilalom alá esett, november első napján nem mostak, nem meszeltek és főként a földmunkát kerülték, hogy ne zavarják meg a halottak nyugalmát.

A reformátusoknál a halottak napja nem hivatalos ünnep, Kálvin még a sírok megjelölését is helytelenítette. A 19. századtól azonban fokozatosan átvették a katolikusok tradícióit, és ezt a tendenciát a Mindenszentek hivatalos állami ünneppé tétele is felerősítette. A szocialista időszakban november elseje számos más egyházi ünnep sorsára jutott és 1951-ben visszaminősítették munkanappá.

Mindemellett az angolszász országok kelta eredetű Halloween ünnepe napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend, vidéki településeken is látni házakat járó, jelmezes gyerekcsoportokat. Vannak azonban e szokás átvételének kitartó ellenzői is, akik a Halloweent a „felkapaszkodó, nyugatiaskodó, globalizált hippiségünk legújabb jelképeként” könyvelik el.

Egy 1928-as Halloween résztvevője

A leginkább Amerikához kapcsolt ünnep a hidegháború korában Kelet-Európában – így a szocialista Magyarországon is – a hivatalos kultúrpolitikában és a sajtóban is egyértelműen megvetés és gúny tárgya volt. A Dolgozók Világlapja így mutatta be olvasóinak 1949 novemberében a Halloweent: „Tudják mi az a Halloween? Úgy ejtik: »hallovin«, és a brutális, esztelen és léha amerikai »szórakozások«, sőt »ünnepnapok« egyike.”

A Világ hírei rovatban elhelyezett rövid ismertetőből az is kiderül, hogy ezen az ünnepen az „álarcos szörnyetegeknek” öltözött gyerekek és felnőttek házról-házra járnak, és megváltás fizetését kérik: „Aki nem fizet, annak bepiszkítják a házát, betörik az ablakait s őt magát félholtra verik. Ez az »ünnepnap« különösen jó alkalom betörésekre is, amelyekben már hét-nyolc éves gyerekek és nők is részt vesznek”. A züllött nyugat kritikája mellett a piacgazdaság is kap néhány keresetlen megjegyzést, a cikk szerzője ugyanis nem felejti el mindehhez hozzátenni, hogy természetesen mindez óriási üzlet az „álarcgyárosoknak”.

A halloweeni töklámpás átgurul a Vasfüggöny alatt

A Szabadság 1987-es lapszáma már jóval visszafogottabban fogalmaz, de az emigrációban élő magyaroknak még ekkor sem ajánlják, hogy gyermekeiket e „lelkükben borzadályokat keltő” szokás közelébe engedjék.

„Igenis, vegyük át az angolszászoktól s más nemzetiségű emigránsoktól mindazt, amit átvenni érdemes; ami bennünket is jobb emberré, műveltebb emberekké tesz! A »Halloween-járást« – jobb volna meghagyni nekik!”

A rendszerváltás utáni Magyarországon – megszabadulva a szocialista eszme béklyóitól – már mindenki szabadon alakíthatott ki véleményt a Halloweenról. 1992-ben a Heti Pesti Riport című lap már egy nagy buliról tudósított a High Life diszkóból, ahol a felkészületlen vendégeket sminkmesterek várták és maszkírozták vámpírrá, boszorkánnyá vagy éppen zombivá.

Egyikük lelkesen nyilatkozott a lap riporterének: „Tizennegyedik alkalommal vállaltam a koporsóba fekvést – talán azért, hogy barátkozzam a halál gondolatával –, de ilyen hatalmas sikert, mint itt, Óbudán, még egyszer sem arattam. Érdemes volt elvállalni ezt a vendégszereplést!”

A kellékek beszerzése még nem volt olyan egyszerű, mint napjainkban, de a kanadai útján inspirálódó diszkótulajdonos a sikeren fellelkesülve a következő évre a tematikus buli vidéki megszervezésének tervét fontolgatta.

Emellett nem fosztotta meg az olvasókat attól sem, hogy egy kis életbölcsességet osszon meg velük: „A fiatalember mindehhez hozzáfűzi, nemcsak az angolok, hanem a magyarok is szeretnek szórakozni. Büszkén mondja az ars poeticáját: Aki az éjszakát alvásra fecsérli, az megérdemli, hogy nappal dolgozzon.”

William-Adolphe Bouguereau: Halottak napja (1859)

Mindemellett nemcsak a töklámpások tengerében úszó Halloween körül alakult ki egy jellegzetes tárgyi kultúra. A gyertyagyújtással szemben a sírok ünnepi feldíszítése, koszorúzása nem tartozik az ősi hagyományok közé, ma már azonban elengedhetetlen része a temetőlátogatásnak.

Az üzletek kínálatában a teamécsesektől az ízléses és visszafogott összeállításokon keresztül a leggiccsesebb műanyagmonstrumokig szinte minden fellelhető. A kínálatot a vásárlói igény is formálja, ugyanakkor sokan kritizálják e gyakorlatot az ünnep és a megemlékezés kiüresedésére hivatkozva. Továbbá a dekorációs kellékcunamit bírálók érvei közé a környezetszennyezés is felkerült.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

hadtörténet

• Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat
• A háború legfiatalabb katonája is küzdött a somme-i csatában
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Nem Hunyadi Jánoson múlott a tragikus kimenetelű várnai csata
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel
• Szerencsés véletlen következtében nyerte meg Hódító Vilmos a hastingsi csatát
• Elsöprő győzelmet arattak Kenyérmezőnél Kinizsi Pál csapatai 
• Angolnak született, de a magyar szabadságért küzdött Guyon Richárd
• Hét híres levert felkelés