Milyen volt az élet egy 16. századi hajó fedélzetén?

Lázadásba csapó elkeseredettség

A viharok miatt elsüllyedt hajókon ezrek vesztették életüket, de ha túléltek egy vihart, még korántsem lélegezhettek föl. Az étel ugyanis egyre fogyott, a tartalék pedig elkezdett megromlani. A víz megposhadt, idővel csak befogott orral lehetett meginni. A hajóút felelősei irányában érzett bizalom megcsappant, a félelem és a fáradtság pedig egyre fokozódott, és az elégedetlenség sokszor lázadásba torkollt.

Kolumbusz Kristóf első útján azért lázadt fel a legénység, mert túllépték a hajózás előre meghatározott idejét. Kolumbusznak sikerült elérnie három nap haladékot, és szerencséjére a harmadik napon Juan Rodríguez Bermejo végre felkiáltott: „Föld! Föld!”

Magellán szigorral, a lázadás vezetőinek lefejezésével oldotta meg a problémát Patagónia partjainál. A többieket életben hagyta, mivel tudta, minden emberre szüksége lehet. A Magellán flottájával tartó Antonio Pigafetta feljegyzései nem hagynak kétséget afelől, hogy a legénységnek megvolt az oka az elégedetlenségre: az élelmiszerhiány miatt sokszor arra kényszerültek, hogy nagy árbocot bevonó tehénbőrt, fűrészport, vagy patkányokat egyenek. Bár ez utóbbit kezdetben visszataszítónak tartották, idővel az egyik legértékesebb elemózsiává vált. A reményvesztettség néhány esetben kannibalizmusra késztette a tengerészeket, ahogy arról Álvar Núñez Cabeza de Vaca neszámol Naufragios című munkájában.

Tovább szaporította a legénység gondjait egy addig ismeretlen betegség, a skorbut. Pedro Fernández de Quirós feljegyezte, hogy a titokzatos betegségben szenvedőket nem kímélték: „Minden nap a tengerbe dobtunk egy embert, és a legfőbb ajándék számukra az volt, hogy lássuk őket meghalni.” A karakkok pestiseként is ismert skorbut (melyet a C-vitamin hiánya okoz) több életet követelt a Csendes-óceánon, mint a viharok, a hajótörések és a fegyverek együttvéve. A legmegdöbbentőbb eset egy angol admirálisé, George Ansoné, aki a 18. századi föld körüli útja során a skorbut miatt 1955 fős legénységéből több mint 1000 embert veszített el.

Az alultápláltságtól, skorbuttól és más betegségektől sújtva elgyengülten vegetáló hajósoknak csak az jelenthetett megváltást, ha a hajó partot ért. Ginés de Mafra az első földkörüli útról írt elbeszélésében megjegyzi, hogy partotéréskor „volt, akin az öröm jelei inkább őrületként mutatkoztak”. A víz és étel nélküli kietlen földek, a bennszülöttek támadása, és a veszélyes partok pedig tettek arról, hogy az emberek öröme kevés ideig tartson.

Az utókor azonban hálás lehet. Akik túlélték az utazást, eredményeikről beszámolókat készítettek, tapasztalataikat lejegyezték. A levéltárak mélyén számtalan iratot találunk merész tengerészekről, akik mindent maguk mögött hagyva nekivágtak az ismeretlennek. Tengerészekről, akik előtt hódolattal adózunk minden alkalommal, amikor ránézünk a térképre – anélkül hogy tudnánk róla.

1. A hajózás forradalma
2. A két nagy ellenség: a vihar és az éjszaka
3. Lázadásba csapó elkeseredettség
4. A karakkok éléskamrája
5. A csendes-óceáni felfedezések ára

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2020

• Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
• Hét halálos divattrend
• Galgamácsa királyi vadászkastélya
• Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
• Aki elhozta Párizst Budapestre
• A Mona Lisa titokzatos elrablása 
• Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
• A darázsderék tündöklése és bukása
• Rubens fejedelmi falvédői