Mi okozta a Római Birodalom bukását?

2021. május 5. 14:59 Múlt-kor

Korábban

Kísérlet a birodalom reformjára

A harmadik századi válságon a birodalom sikeresen úrrá lett. A reformok Diocletianus császár nevéhez fűződtek, aki az első olyan császár volt hosszú idő után, aki egy évtizednél tovább képes volt megtartani a hatalmát. Központosította a császári hatalmat, de egyszersmind meg is osztotta azt: társcsászárt vett maga mellé, majd mindketten egy további társcsászárt választottak, ami megkönnyítette a távoli provinciák kormányzását is.

A megcsappant hadsereget feltöltötte, kötelezte a nagybirtokosokat, hogy a birtokaik méretéhez képest megfelelő számú katonát állítsanak ki. Elkülönítette a csak határőrzésre szánt, helyben állomásozó egységeket azoktól, akiket mozgó tartalékként lehetett bevetni. Az így megnövekedett költségeket viszont a megnövekedett adóterhek biztosították.

A gazdaságot tartós értékálló aranypénz verésével próbálta helyrerázni, és mikor a lakosság, a korábbi tapasztalatokból kiindulva, elkezdte felhalmozni az értékes nemesfémből készült érméket, akkor a császár központilag szabályozta az árakat és a munkabéreket. A központosított hatalom részeként a császár erősíteni kívánta a saját kultuszát, és mikor a keresztény közösségek ellenálltak, akkor a birodalom történetének utolsó nagyszabású keresztényüldözésébe fogott.

A reformok egy része kudarcnak bizonyult, de arra alkalmas volt, hogy megállítsa a birodalom szétesését. A szétosztott császárság eredményesen tudta felvenni a küzdelmet a barbárokkal, viszont megágyazott a különböző polgárháborúknak.

A küzdelmekből kiemelkedő Constantinus császár 313-ban engedélyezte a keresztény vallás gyakorlását a birodalomban. A birodalom megosztása viszont egyre tartósabbá vált, 395-től kezdve pedig véglegesen Nyugat-, és Keletrómai Birodalomra oszlott a császárság.

előző oldal következő oldal 3 / 4