Már első találkozásukkor eldőlt a Záray–Vámosi házaspár sorsa

2024. január 7. 09:50 Csatári Bence

Korábban

Sztárpár emberközelben

Emberközelivé közvetlen stílusukon kívül többek között az tette őket, hogy hobbijuk a horgászat volt, amit egyik számukban meg is énekeltek, s amiről interjúikban is rendre beszámoltak. A hétköznapi emberek ezzel kapcsolatban valószínűleg akkor tudtak legjobban azonosulni velük, amikor Vámosi János arról beszélt, hogy mikor és hol nem fogott semmit, minek következtében inkább a Fény utcai piacra ugrott le halért.

Ezt persze felesége édeskés humorral, de szeretetteljesen cikizte ki a nagy nyilvánosság előtt. Arról pedig folyamatosan vitatkoztak – a nagyérdemű legnagyobb örömére –, hogy ki fertőzött meg kit a horgászat szenvedélyével. Vámosi János egy alkalommal még azt is elárulta, hogy a kártyaszenvedélyét adta fel a horgászatért.

Jellemző a házaspár nemcsak művészi, de emberi összefonódására is, hogy élete talán utolsó televíziós interjújában – amelyet Antal Imrének adott – Vámosi János arra már nem emlékezett, hogy a Borodin Igor hercegéből és Hacsaturján Spartacusából énekelt feldolgozásaik ötlete melyikük fejéből pattant ki.

A házaspár általában egy zongoristával, basszusgitárossal és dobossal felálló trióval lépett fel országszerte és külföldön is, és a szakértők szerint zeneileg mindig naprakészek voltak. Lemezfelvételeikhez azonban természetesen fúvósokkal és vonósokkal kibővített zenekart alkalmaztak, és a zenésztársak is úgy emlékeznek, hogy lényegében soha nem kellett nekik instrukciókat adni, mindig tudták, hogyan énekeljenek.

Vámosi János 1997-ben hagyta itt örökre az evilági színpadokat, és lett az égi zenekar tagja. Felesége olyannyira kötődött hozzá, hogy soha nem tudta feldolgozni elvesztését, és négy év múlva követte férjét. Emléküket alapítvány ápolja, és díjjal jutalmazza az előadóművészeket, az Orsó utcában pedig a lehető legautentikusabb környezetben berendezték emlékszobájukat, ami azonban mégsem lehetett a végső megoldás.

Nevelt lányuk ugyanis – éppen azért, mert nem vér szerinti gyermeke volt a híres házaspárnak – horribilis örökösödési illetéket kapott a nyakába, amelyet még banki kölcsönökkel sem tudott kifizetni, és emiatt el kellett adnia a lakhelyet. Ezután a Velencei-tó partján lévő Velencében rendezett be emlékszobát, ahol mindenki megtekintheti azokat a tárgyakat, amelyek mára már ereklyékké patinásodtak: a fellépőruháikat, az arany-, platina- és gyémántlemezeiket vagy éppen azt a táskát, amelyben még most is ott található az a doboz cigaretta a szipkával együtt, amelyet Vámosi János élete végén már nem tudott elszívni.

Így a Homokóra – ahogy Záray Márta is énekelte – tovább pereg, legalábbis rajongóik emlékeiben, hogy nosztalgiával vegyes jóérzéssel gondolhassanak egy olyan művész házaspárra, akik emberségből is példát tudtak nyújtani az őket követő nemzedékeknek.

előző oldal 3 / 3