Már az aztékok is kötöttek fogadásokat különféle játékok végkimenetelére

Amit a régészek hozzátesznek

A táblajátékok, különösen, ha a lelőhely szerencsés adottságú, előkerülhetnek régészeti ásatásokon is. A fennmaradt épületek padlójába, vagy falaiba karcolt játékfelületek, ha nem is gyakran, de időnként előbukkannak.

A patolli például előkerült a tolték Tulából, illetve El Tajín lelőhelyről, a legkorábbi változata pedig Teotihuacánból, az i. sz. 300–600 közötti korszakból.

A játék kellékeit azonban ritkán találja meg a régész, mivel azok könnyen megsemmisülő (gyakran szerves) anyagokból készültek.

A pelota nevű játék ábrázolása Durán művéből

Az ásatásokon olykor meglepő jelenségek és leletek kerülnek elő, amelyek feltételezhetően játékok. A Dél-Mexikóban lévő Tlacuachero nevű lelőhelyen például kicsiny lyukak szabályos, ovális alakzatba rendeződve kerültek elő, több olyan agyagkorong társaságában, amelyek az egyik oldalukon meg voltak jelölve.

Hasonló mintát mutató játékok kerültek elő az USA délnyugati részéről, amit az Arizona állambeli White Mountain Apache területén jegyzett le a huszadik század elején Stewart Culin. Az arizonai Walapai népnél ugyancsak egy hasonló játékot figyelt meg Culin.

A Tlacuacherót feltáró Barbara Voorhies szerint ugyanarról a játékról lehet szó, amire az előkerült lyukak elhelyezkedéséből lehet következtetni. Kutatásai során azt is felvetette, hogy egy Duránnál olvasott névtelen játékfajta nyomait találhatták meg, és a fentebb említett néprajzi párhuzamok is ennek a késői lenyomatai.

Ha igaza van, akkor az azt jelenti, hogy a 4200–5000 éves lelőhelyen megtalált leletek az egyik legrégebbi emlékei egy közép-amerikai játéknak.