Majdnem éhen halt, patkányokkal aludt, de hősként tért haza a fiatal Churchill

2016. november 11. 08:33

„Úgy éreztem, mintha kéz a kézben járnék a végzetemmel, és minden, ami addig az életemben történt, előkészület lett volna erre az órára és erre a próbatételre” – írta Winston Churchill arról a pillanatról, amikor 1940-ben miniszterelnök lett. De talán életének egyetlen történése sem járult hozzá annyira ahhoz, hogy a politikus végül a Downing street 10-ben kössön ki, mint a búr háború fogolytáborából történő drámai szökése. A történetnek Candice Millard egy egész könyvet szentelt.

Korábban

„Ifjabb rámenős”

Ha azt mondjuk, hogy Winston Churchill ambiciózus fiatalember volt, meglehetősen eufemisztikusan közelítjük meg a kérdést. 25 éves korára a szeplős arcú, vörös hajú Winston már három könyvet írt, sikertelenül próbált bejutni a parlamentbe, és három kontinens négy háborújában vett részt. Egy újságíró által csak „Ifjabb rámenősnek” nevezett Churchill vágyott a hírnévre és a dicsőségre, és nem csinált titkot abból, hogy egy napon miniszterelnök szeretne lenni.

Nem volt azonban mindenki meggyőződve róla, hogy különleges tettek véghezvitelére lenne hivatott. Candice Millard, a Hero of the Empire: The Boer War, a Daring Escape, and the Making of Winston Churchill című könyv szerzője szerint a fiatalember úgy gondolta, a háború a legalkalmasabb eszköz arra, hogy képességeit megmutatva kikövezze magának a politikába vezető utat. Öccsének, Jacknek egy alkalommal kifejtette, arra vágyik leginkább, hogy személyes bátorságával szerezzen magának hírnevet.

Távoli őse, a neves tábornok, John Churchill útját követve hihetetlenül veszélyes helyzetekbe keveredett. Amikor tudósítóként és katonai megfigyelőként 1895-ben, a kubai felkelők spanyol uralom elleni küzdelme idején a karibi országban járt, egy golyó csak néhány centivel süvített el a feje mellett, és megölte a mellette álló lovat. Brit-Indiában túlélt egy véres csatát, amelyben több barátja is elesett. Churchill úgy gondolta, többről van szó, mint puszta szerencséről. „Nem hiszem, hogy az istenek azért teremtettek valakit olyan erősnek, mint én vagyok,hogy ilyen prózai véget szánjanak neki” – írta édesanyjának.

Amikor 1899-ben kitört a második búr háború, a leendő miniszterelnök újabb esélyt látott a hírnév megszerzésére. A London Morning Post megnyerte a fiatal Churchill tolláért folytatott versenyt, és egy négyhónapos megbízatásért mai értékén 150 ezer fontos honoráriumot ajánlottak fel neki – ez pedig magasabb össze volt, mint amit a háborúról szintén tudósító Rudyard Kipling vagy Sir Arthur Conan Doyle kapott. Millard szerint Churchill beható történelmi ismereteinek köszönhetően éleslátó, ragyogó elemzéseket küldött haza, ráadásul szövegei megformáltsága sem hagyott kívánnivalót maga után. A szerző szerint olvasmányos, rendkívül modernnek ható szövegei színvonala messze felülmúlta társaiét.