Máig nem sikerült a végére járni a 19. századi „szellemfotós” rejtélyes módszerének

2019. október 22. 09:39 Múlt-kor

Korábban

A 17. századi Angliában galambpapuccsal és kutyamájjal is kezelték a betegségeket
A túlvilágra vezető út minden kihívására szolgált megoldással az egyiptomi Halottak Könyve
A dél-karolinai szellem közel két évszázada figyelmeztet a hurrikánokra

Hézagok a történetben

Ahogy azonban telt az idő, egyre több bizonyíték gyülemlett fel, amely ellentmondott Mumler állításainak. Előfordult például, hogy elkészített egy „szellemfotót” egy nő számára, aki fivérét veszítette el a polgárháborúban – a fivér azonban később élve hazatért.

A hívő spiritualista nő azonban ezután sem vádolta meg a fotóst csalással – egy őt összezavarni akaró „gonosz szellem” tevékenységének tudta be a történteket.

Más esetekben nem volt ilyen egyszerű kibújni a vádak alól: amikor egy férfi vendég az egyik „szellemben” felismerte saját felesége alakját – aki nem csak, hogy életben volt, de nemrég maga is járt Mumler stúdiójában – nyilvánvalóvá vált, hogy a „szellemfotós” korábbi negatívok segítségével helyez „új” alakokat képeire.

Mumler egyre forróbbnak érezte lába alatt a talajt, ezért 1869-ben megpróbálta New Yorkba áthelyezni tevékenységét – itt azonban hamar letartóztatták, és csalás vádjával állították bíróság elé. A New York-i ügyészek szakértők egész hadát szólították tanúként, ők pedig kilencféle módszert is felsoroltak, amellyel Mumler „szellemfotói” készülhettek.

A szemfényvesztések és átverések legnagyobb korabeli szakértője, a mutatványos P.T. Barnum bemutatott a tárgyaláson egy saját magáról készült képet, amelyen a meggyilkolt Abraham Lincoln elnök szelleme látható mögötte.

Az esküdtszéket azonban még ez sem győzte meg. Érvelésük szerint bár Mumler számtalan módon hamisíthatta képeit, sohasem kapták rajta ilyesfajta tevékenységen, és nem volt konkrét bizonyíték arra, hogy a felsorolt hamisítási eljárások valamelyikét alkalmazta volna. Emellett a védelem is igyekezett hatni az esküdtekre azzal, hogy a valóságnál jóval tágabbnak állította be a fotográfia lehetőségeit.

„A védelem amellett érvelt, hogy az emberi találékonyság láthatóan olyan dolgokra is képes, amelyek egy emberöltővel korábban még varázslásnak tűntek volna” – mondta Manseau. „Hogyan mondhatjuk tehát, hogy a fotográfia biztosan nem képes erre is?”

A szellemektől az újságokig

Mumlert végül felmentették, és visszaköltözött Bostonba. Nem tért vissza a „szellemfotózáshoz”, ehelyett másra fókuszálta csillapíthatatlan találékonyságát: előállt az úgynevezett Mumler-eljárással, amely a történelem során először lehetővé tette fényképek újságokban való nyomtatását, forradalmasítva az újságírást.

Mielőtt azonban végleg felhagyott volna a rejtélyes szellemalakok fotózásával, nem mást fogadott stúdiójában vendégként, mint a meggyilkolt elnök özvegyét, Mary Todd Lincolnt.

1870-ben, öt évvel az elnök halála után már sorra nyerték a csatákat a szkeptikusok mind a „szellemfotósok”, mind a különféle médiumok ellen, azonban a volt first lady – más elkötelezett spiritualistákhoz hasonlóan – továbbra is hinni akart az élőkkel kommunikáló szellemvilágban.

Mumler kétségtelenül leghíresebb fotóján a feketébe öltözött apró termetű özvegy egy széken ül, miközben mögötte fénylő fehér alakként jelenik meg elhunyt férje, kezét az asszony vállaira téve.

„Ez volt az utolsó fénykép, amely életében készült róla” – mondta Manseau. „Senki sem tántoríthatta el abból a hitéből, hogy Abraham Lincoln továbbra is ott volt az oldalán.”

előző oldal 3 / 3