Lengyel–magyar együttműködésből született az amerikai hadsereg lovassága

A Pułaski-légió

Habár 1778 elején más tisztek is egyre inkább elismerték Pułaski képességeit, ők sem értettek egyet a lovasság megkérdőjelezhetetlen elsőbbségével. A lengyel tábornok számára a nyelv is akadályt jelentett az amerikai beosztottjaival való kommunikációban – ugyan beszélt lengyelül, oroszul, németül és franciául, angolul szinte egyáltalán nem –, így tavasszal lemondott a parancsnokságról, amit Washington nehezen, de elfogadott.

Pułaski ettől függetlenül továbbra is tenni akart az amerikai ügy elősegítéséért, ezért rábírta Washingtont, engedélyezze neki egy önálló, könnyű gyalogságból és lovasságból álló hadtest felállítását.

Az 1778 tavaszán létrejött egység lett a Pułaski-légió, amellyel a lengyel tábornok a Közép-Európában az 1740-es évek óta bevett „kis háború” taktikáit kívánta megvalósítani – a reguláris fő sereget kísérő csapatokat jelentette ez, amelyek rajtaütöttek az ellenségen, utánpótlási vonalait támadták, és más módokon keltettek zavart rendkívüli mobilitásukkal az ellenség körében. Pułaski természetesen itt is maga mellé állította Kovátsot, aki végül mint az amerikai lovasság első szabályzatának elkészítője vonult be a történelembe.

Pułaski és Kovács sikerrel alkalmazták a hazáikban bevett taktikákat, előbb New Jerseyben, ahol a brit csapatokkal és az általuk fellázított mohawk indiánokkal is harcoltak, majd a Karolinákban, ahol a dél-karolinai Charleston városát kellett felmenteniük Augustine Prévost brit tábornok ostroma alól.

A reménytelennek tűnő helyzetben (a város már a megadásra készült) a Pułaski-légió egy himlőjárvány ellenére erőltetett menetben a városhoz ért, és meggyőzte annak katonai vezetését, hogy harcoljanak. Nem sokkal érkezésük után, Pułaski május 11-én egy elterelő hadművelet keretében harcba bocsátkozott a britekkel, a küzdelemben Kováts elesett. Charlestonnál végül a britek feladták az ostromot.

A légió következő nagy művelete októberben a georgiai Savannah városának felszabadítása volt a britek alól, amit a francia haditengerészettel vállvetve hajtottak végre. Itt azonban egy dezertőr árulása következtében a francia és amerikai csapatok támadási terveit megismerte az ellenség, és Pułaski csapatai egyenesen a brit ágyútűzbe rohantak, amikor megpróbálták megrohamozni a várost. Pułaskit kartácsgolyó találata érte az ágyékán, és ugyan a csatamezőről élve hozták el, és tették egy Charlestonba készülő hajóra, végül október 11-én belehalt sérülésébe.

Pułaski és Kováts merőben új taktikákat és módszertant ismertettek meg Washington Kontinentális Hadseregével, és elévülhetetlen érdemeket szereztek az Egyesült Államok állandó fegyveres erőinek megszervezésében. Kettejüket együtt „az amerikai lovasság atyjainak” nevezik a mai napig.

Kazimierz Pułaskinak több szobra is van az Egyesült Államokban, köztük a Capitolium épületében és a Pennsylvania Avenue-n a fővárosban. 1929 óta október 11-e hivatalosan is az ő emléknapja (Casimir Pulaski Day). Földi maradványainak helye bizonytalan: egyes beszámolók szerint mivel a hajón hunyt el, tengeri temetésben részesült, mások szerint holttestét visszavitték a szárazföldre. Egy Savannah-ban 1996-ban előkerült maradvány lehetséges, hogy az övé, ezeket 2005-ben katonai temetésben részesítették.

1. Égető hiány
2. A szabadság harcosa
3. Három hadsereg huszárja
4. A Pułaski-légió

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2021

• A táskák története
• Magyarországi népszámlálások 1920–1990 között
• Rákosi Mátyás népes családja
• A rock and roll rugói
• Hét pusztító fertőzés
• A művészet megszállottja: Peggy Guggenheim
  
• Magyar szülésznők szerveződése a századfordulón
• A „másik” Rajk
• A gyűjtögető Jan van der Heyden