Lehetett-e esélye a középkori jobbágyoknak a lovagok elleni harcban?
2020. november 24. 18:59 Múlt-kor
Korábban
Vérbe fojtott felkelések
Amikor azonban valóban parasztok és lovagok összecsapására került sor, a végeredmény ritkán volt kedvező az előbbiek számára. Jó példa erre az 1358-ban kitört francia parasztháború, az úgynevezett „Jacquerie” (a név az igen gyakori Jacques, azaz Jakab keresztnévből származik, amellyel gyakran illették pejoratív felhanggal a jobbágyokat).
Az 1356-ban a francia királyi csapatok felett Poitiers-nál aratott nagyszabású angol győzelem folytán Franciaország zűrzavarba süllyedt, mivel II. János király is fogságba esett a csatamezőn. A köznép rendkívül dühös volt uraira, és lázadás vette kezdetét.
Jean Froissart és más krónikások írásaiból tudjuk, miként támadtak meg várakat a fellázadt parasztok, és ölték meg azok urait. Korai sikereiket követően azonban, miután az angolok elleni vereségből valamelyest újjászervezte magát a francia nemesség, a lázadást hamar leverték.
Froissart szerint az egyik ütközetben 9000 paraszt vonult Meaux várához, amely Normandia hercegnőjének kezén volt. A vár alatti Meaux város lakói üdvözölték a sereget, és csatlakoztak hozzá. Úgy tűnt, könnyűszerrel lerohanják az erősséget, azonban ekkor érkezett egy 40 lovagból álló csoport, Foix grófjának és Captal urának parancsnoksága alatt. A lovagok hadi alakzatban indultak meg a felkelők felé – Froissart a következőképpen írta le az összecsapást:
„Amikor a parasztok látták a nemes társaságot hadi rendbe állni – habár számuk továbbra is csekély volt –, kevésbé voltak elszántak, mint addig. A legelöl állók elkezdtek hátrálni, a nemesek pedig mentek utánuk, lándzsáikkal és kardjaikkal lesújtva rájuk, és leverve őket. Akik érezték a csapásokat, vagy akik féltek érezni azokat, oly rémülten fordultak meg, hogy átestek egymáson. Ezután mindenfajta katona tört elő a [vár]kapuk mögül, és a térre rohant, hogy megtámadja e gonosz embereket. Halmokba nyírták őket, és úgy vágták le őket, mint a marhákat, a többit pedig kiűzték a városból, mert a falusiak képtelenek voltak bármiféle csatasorba állni. Összességében a nemesek több, mint hétezer Jacques-ot irtottak ki. Egyetlen egy sem menekült volna meg, ha nem fáradtak volna bele az üldözésükbe.”
A lovagok azonban ezzel még nem látták úgy, hogy végeztek volna teendőikkel: visszalovagoltak a városba, és felégették azt büntetésül a lázadók segítéséért. A nemesi felmentőseregből mindössze egyetlen fő vesztette életét. A Jacquerie más ütközetei hasonló végeredménnyel zárultak – akár lovon, akár gyalog, a nehéz páncélzatú nemesség könnyűszerrel átgázolt a felkelőkön, harcokban részt nem vevő közrendűeken pedig rendszerint véres bosszút álltak.
A középkorban a vagyon gyakran igen szorosan együtt járt valamilyen katonai funkcióval. A gazdag úr vagy nagy számú harcosnak parancsolt, vagy maga is az volt. Mindenesetre e harcosoknak nagyobb hozzáférése volt mind a minőségi fegyverzethez, mind a képzettséghez, mint az alkalomszerűen szerveződött parasztseregeknek.
Tapasztalattal rendelkeztek a harcban és az öldöklésben, és minden előnyük megvolt a harcmezőn a képzetlen és rosszul felfegyverzett jobbágyokkal szemben. Ha szembekerültek a csatatéren, az utóbbinak vajmi kevés esélye volt.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna kivételek. Robert Knolles, a százéves háború egyik leghíresebb (és leghírhedtebb) angol lovagja egyszerű íjászként kezdte, később azonban nemesi címet kapott, váraknak és seregeknek parancsolt. Az ilyen példák azonban egyáltalán nem voltak gyakoriak – és ezért is váltak híressé. A kivételes harcosnak pedig a történetek hőseiként mindig megvolt és meglesz a helyük a kultúrában.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
- Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
- Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
- Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
- A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
- Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
- Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
- 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
- Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap