Legendás állatok, és ahogy megölnek téged: tüzes tyúkok és vízi oroszlánok

Tigrisábrázolás az Aberdeen bestiáriumban

A középkori írásokban szereplő fantasztikus szörnyek közül sok a görög–római mitológiából származik. A hétköznapi állatok, mint például az áspiskígyó mellett megjelennek hidrák, kentaurok és szirének is. De a világ távoli peremén még a megszokottat sem szabad készpénznek venni. Ezeken a titokzatos tájakon, amiket például a De rebus in Oriente mirabilibus (A Kelet csodái) című könyv ír le, még a tyúkok is képesek megölni:

Ahogy a Vörös-tenger felé haladsz, van egy Lentibelsinea nevű hely, ahol olyan tyúkok születnek, mint a mieink, vörös színűek. Ha bárki megpróbálja elvinni vagy akár csak megérinteni őket, nyomban elégetik annak egész testét.

Szarvas kígyók, hatalmas hangyák és kannibálok is várnak ott, írja a szerző, és ezek még csak a kisebb lények:

Sárkányok is születnek ott, amelyek százötven láb [45 méter] hosszúak, és vastagok, akár a kőoszlopok. A sárkányok sokasága miatt senki nem utazhat könnyedén azon a földön.

Ha minden ilyen veszélyes és kész megölni az embert, miért utazzunk egyáltalán? A gazdagság kézenfekvő válaszként szolgál. A messzi földekkel való kereskedés a pompás áruk mellett pompás történetek forrásául is szolgált, és a rémisztő szörnyekről szóló mesék kéz a kézben járnak a mesés kincsekkel – néha arannyal és drágakövekkel, néha szerényebbekkel:

[Keleten] bőségesen van bors. A kígyók nagy mohósággal őrzik azt. Hogy megszerezzék a borsot, az emberek felgyújtják ezeket a helyeket, és a kígyók a föld mélyére menekülnek onnan. Ezért fekete a bors.

Bár a borskígyók légből kapottak, valódi lényekről szóló beszámolók is érkeztek az utazókon és kereskedőkön keresztül, és ha némelyek kissé zavarossá is váltak az elbeszélések során, másokból kicseng az igazság. A Kelet csodáival azonos kéziratban fennmaradt (fiktív) levélben, amelyet Nagy Sándor írt Arisztotelésznek (Epistola Alexandri ad Aristotelem), a hadvezér katonáit támadás éri, amint ismeretlen vizekben úsznak:

…amikor a folyó negyedénél jártak, valami rettenetes történt velük. Víziszörnyek [vízilovak] tömege bukkant fel, nagyobbak és félelmetesebbek az elefántnál, akik lehúzták az embereket a víz hullámain át a folyó fenekére, és szájukkal véres cafatokra tépték őket, és elragadták mindet úgy, hogy egyikünk sem tudta, hova lettek.

Bár a levél Nagy Sándora kétszáz embert veszített csak a vízilovak miatt, azt is leírja, hogy eddigre akkora vagyont gyűjtött be, ami elég volt egész seregének fegyverzetét és páncélját bearanyozni. Ez és a hódítás dicsősége elég ok volt szembeszállni a halálos fenevadakkal.

A Liber Monstrorum (Szörnyek könyve) a klasszikus mítoszok történeteinek leírása mellett az Egyiptomban utazókat fenyegető krokodilokról is ír:

Úgy mondják, a Nílus folyóban krokodilok élnek, nem kicsiny méretű vadak, amelyek elnyúlnak a parton a Nap melegében, és mohón éheznek az emberre, ha megéreznek egyet is a közelben, amikor felzavarják őket álmukból. És ezek az állatok leginkább a vízben és a partok mentén ólálkodnak.

Krokodil, ahogy a Worksop bestiárium miniatúrafestője elképzelte

A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai című könyvében egy évszázaddal később a híres utazó leírja a Távol-Kelet elképesztő gazdagságát: aranyat, ezüstöt, kelméket, de az ott rejtőző veszélyeket is. Kuidzsu leírásában beszél a veszedelmes oroszlánokról (valószínűleg tigrisekről):

Annyi oroszlán van, hogy éjjel senki nem alhat odakinn, mert az oroszlánok azonnal megennék. És elmondok nektek még valamit: amikor az emberek ezen a folyón utaznak, és valahol megállnak éjszakára, amennyiben nem alszanak elég messze a parttól, az oroszlánok éjjel kiúsznak a hajóig, elragadnak róla egy embert, elvonszolják és felfalják.

Bár a Közel-Keletre vagy még távolabbra induló középkori utazó nem sok gyakorlati információt kaphatott ezekből a történetekből, a halálos fenevadakról szóló történetek rendkívül szórakoztatóak voltak azok számára, akik csak karosszékükben ülve indultak útnak. A Kelet csodái, Nagy Sándor „levele” és a Szörnyek könyve mind helyet kaptak egyetlen hatalmas, szörnyekkel foglalkozó könyvben, az úgynevezett Beowulf-kéziratban, Marco Polo Utazásai pedig olyan népszerűek volt, hogy mintegy 150 példány maradt fenn belőle, ami igen jelentősnek számít.

Az egzotikus tájak halálos állataira kíváncsi európaiak szerencsés esetben meghívást kaphattak egy főúr vagy király menazsériájába, személyes állatkertjébe. A londoni Tower gyűjteményét János király idején alapították, és a középkor hátralevő részében oroszlánoknak, leopárdoknak és hasonló állatoknak adott otthont. Még a messzi Skóciában is felbukkantak fantasztikus lények: Dunnottar kastélyában az Earl Marischal egy oroszlánt tartott, bár annak ordítása állítólag rendszeresen megzavarta a grófnő álmát.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. IV. Béla uralkodása és a tatárjárás
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Élete utolsó évtizedét a fiával való háborúskodással töltötte IV. Béla király
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Kétnapi járóföldre mindent holttestek borítottak a muhi csata után
• A legenda szerint Árpád-házi Szent Kinga imádsága mentette meg Lengyelországot a tatárdúlástól
• Mégsem az extrém időjárás kergethette ki a tatárokat a Kárpát-medencéből
• Batu kán és a szláv favágók