Korai változataiban korántsem bizonyult humánus kivégzési eszköznek a villamosszék

New York állam kormányzata 1886-ban állította fel azt a bizottságot, amelynek feladatul szabta, hogy keressen "humánusabb" kivégzési metódust a lassú és kegyetlen akasztásnál.

A testület végül - elvetve az Európában több helyen is alkalmazott nyaktilót - a mesterséges áramütés mellett döntött, mert tagjai olvastak arról, hogy milyen gyorsan és szenvedés nélkül halt meg az a részeg ember, aki támaszt keresve megfogott egy csupasz vezetéket.

Az elektromosság terén akkoriban Thomas Edison és George Westinghouse vívott elkeseredett küzdelmet egymással, ellentétük nemcsak személyes, hanem elvi jellegű is volt: Edison az egyenáramra, vetélytársa a váltóáramra esküdött, és éppen a New York világítására kiírt pályázaton feszültek egymásnak.

Az új kivégzőeszköz kidolgozásával Edison munkatársát bízták meg, aki az ellenfél találmányát, a váltóáramot választotta e célra. Edison vélhetőleg abban bízott, hogy az emberek nem akarják majd azt az áramot használni otthonukban, amellyel gyilkolnak is.

Westinghouse tiltakozott, a börtönnek nem is adott el generátort, ám hiába: megtette ezt helyette Edison. És nem számított rosszul: a kivégzettekről egy ideig azt mondták, hogy „megwestinghouse-olták”.

New York állam 1888. június 4-én hirdette ki törvényben, hogy ezentúl a kivégzés villamosszékben történik. A metódus kidolgozásával Edwin Davist, "az állam elektronikusát" bízták meg.

A szépen hangzó kifejezés valójában hóhért jelent, és Davis a későbbiekben több szabadalmat is bejegyeztetett saját tervezésű villamosszékére. A villamosszéket lovakon próbálták ki, és úgy találták, megfelelően működik.

Halálos büntetést először 1890. augusztus 6-án Auburn városka börtönében hajtottak végre villamosszékkel, a gyilkosságért halálra ítélt William Kemmler zöldségárus testébe vezettek áramot.

A székhez szíjazott bűnöző simára borotvált fejére és a ruháján vágott lyukon keresztül testére elektródákat helyeztek, arcát maszkkal takarták el. Kemmler utolsó szavai ezek voltak a hóhérhoz: „Csak nyugodtan, csinálja rendesen, én nem sietek...”

A generátort ezervoltos árammal töltötték fel, amelyről úgy vélték, azonnali agyhalált és szívleállást okoz. Amikor azonban a hóhér meghúzta a kart, világossá vált, hogy az emberiességet illetően a készülék „finomításra” szorul.

Az elítélt teste megmerevedett, jobb kezének mutatóujja tenyerébe mélyedt úgy, hogy abból csorogni kezdett a vér. Az első 17 másodperces áramütés után eszméletlennek találták, de szíve még vert, ezért - miután a generátor újratöltött - másodszorra már 2000 voltos áramütést kapott.

Ennek hatására a bőr alatti véredények szétrobbantak, teste füstölt, agóniája nyolc percig tartott. Westinghouse állítólag így kommentálta a hírt: bárddal könnyebben ment volna...

A kudarc ellenére a villamosszéket hamarosan húsz amerikai államban vezették be, és egy ideig a legelterjedtebb kivégzési formának számított az országban.

Az első nőt 1899-ben, a Sing Sing börtönben ültették villamosszékbe, Martha M. Place nevelt lányának meggyilkolásáért bűnhődött. Jellemző a kor szemérmességére, hogy a hóhérok az elektródát hosszú szoknyája alatt, a bokájára helyezték fel. Az asszony nem szenvedett, azonnal meghalt.

A később követett eljárás során a halálraítéltet egy székbe kötözték, és a kivégzés előtt leborotvált, megnedvesített testrészeire - fejére, karjára és lábára - elektródákat rögzítettek, fejére maszkot szíjaztak.

Először 2-4 ezer voltos áramütést kapott, ekkor elvesztette eszméletét, néhány másodperc múlva a feszültséget lecsökkentették, és ezt tartották hosszabb ideig. Ha a halál nem állt be, a műveletet megismételték.

A villamosszékben elszenvedett halál nem fájdalommentes, az idők során hátborzongató jelenetek fordultak elő, ezért alkalmazása egyre ritkábbá vált, ugyanakkor még ma is a halálbüntetés szinonimájának számít.

Az 1980-as évek elejétől felváltotta a gázkamra és a méreginjekció, mára csak néhány amerikai államban választhatják az elítéltek. Utoljára 2013 januárjában Virginia államban végeztek ki így egy háromszoros gyilkost, aki maga kérte, hogy villamosszékben haljon meg.

A kivégzőeszköznek az évek során több „beceneve” is volt, mint Old Sparky (Öreg Szikrás); Sizzling (Sistergő) Sally; Old Smokey (Öreg Füstös); Yellow (Sárga) Mama; Gruesome (Rémséges) Gertie. A villamosszéket Amerikán kívül a Fülöp-szigetek és Kína is alkalmazta.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Németország

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
• Megrendítő beszédet mondott a berlini fal árnyékában J. F. Kennedy
• Véletlenül jutott kulcsfontosságú szerephez a berlini fal ledöntésében Günter Schabowski
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring
• Búcsúcédulák bevételeiből finanszírozták, de így sem haladt a kölni dóm építése 
• Bár tudomására jutott, nem tett jelentést a Hitler ellen készülő merényletről Erwin Rommel