Kelet-Anglia első királyainak csarnokát tárták fel Suffolkban

2022. október 6. 20:20 Múlt-kor

Az 1400 éves csarnokot a régészek először 2015-ben azonosították légifelvételeken. A mostani feltárás a Suffolk megyei tanács Rendlesham Revealed közösségi régészeti projektjének keretében zajlott.

A feltárt csarnokról készült drónfelvétel (Facebook / Suffolk County Council / Jim Pullen)

Korábban

Az ásatás a Deben folyó völgyének feltárási folyamatába illeszkedik, ami a 2008–17 között zajló próbaásatással kezdődött meg. Ennek során kerültek elő az első bizonyítékok egy angolszász királyi központra Rendleshamben.

A kutatás egy fából épült, 23 méter hosszú, 10 méter széles csarnok maradványait tárta fel egy nagyobb településen belül, amely mintegy 50 hektáron terült el.

Az épület egy lehetett a rendleshami királyi központ számos hatalmas csarnoka közül, ahol a Kelet-angliai Királyság uralkodói lakoztak háztartásukkal és fegyveres kíséretükkel, fogadták alattvalóik hódolatát és a diplomáciai küldöttségeket, megvendégelték követőiket, igazságot, ajándékokat és kegyüket osztották.

Az írott források közül a 8. századi Beda Venerabilis, a northumbriai tudós szerzetes említi először a csarnokot, akit Historia ecclesiastica gentis Anglorum, vagyis Az angol nép egyháztörténete című munkája nyomán az angol történetírás atyjaként tartanak számon.

Írásaiban Rendleshamet jelöli meg II. Sigeberht essexi (keleti szász) uralkodó megkeresztelésének helyszínként (655 és 663 között), akinek keresztapjaként Æthelwold keletangol király volt jelen.

Christopher Scull professzor, a projekt vezető tudományos tanácsadója elmondta: „Az idei ásatások eredménye nemzetközi jelentőségű. Rendlesham korának legkiterjedtebb és leggazdagabb ismert települése Angliában, és a csarnok feltárása megerősíti királyi lakhely mivoltát.”

Az ásatások során feltártak egy, a királyi központot körbevevő árkot is, valamint előkerültek lakomák nyomai, ékszerek, személyes tárgyak, üveg és cserép ivóedények töredékei.

Korábbi emberi tevékenység nyomait is azonosították a római korból (az i. sz. 1. századból), illetve az újkőkorszakból (az i. e. 4. évezredből) származó leletek alapján.