Így nézett ki Zrínyi udvara
2015. március 30. 12:05 Molnár Dávid
A 17. század Magyarországán barangolva számos ragyogó udvartartással találkozhatott az utazó, de ami Zrínyi udvarát különössé tehette a szemében, az nem más, minthogy Csáktornya más jelentős központokkal ellentétben közvetlenül a török torkában feküdt, s ez nyomot hagyott mind az épületeken, mind az egész életvitelen, ami a híres váron belül folyt. A végeken megbúvó kultúra ugyanis folyton veszélynek volt kitéve, így erős falak védték a betolakodóktól, és levágott török fejek ijesztették el az arra méltatlanokat. Mégis újra és újra felkeresték a várat és a vár urát még messziről jött utazók is, s ki néhány sorban, ki több lapon örökítette meg az itt látottakat.
Korábban
Mars és Pallas iskolája: a csáktornyai barokk udvar
Az ide utazók között első helyen mindenképp Bethlen Miklóst kell megemlítenünk, aki néhány nappal Zrínyi halála előtt érkezett ide (kissé talán már a Batthyányak részegeskedése elől is menekülve), de hogy mennyit szemlélhette a „muraközi Athénás” szépségét, azt nehéz megítélni, mert itt tartózkodására teljeséggel rányomta bélyegét Zrínyi máig találgatásokra okot adó halála, s önéletírásában érthető módón inkább ezzel foglalkozott részletesebben. Mindenesetre annyit tudunk, hogy amíg Bethlen Zrínyi öccsét, Pétert várta Csáktornyán, bejárta a környéket, ez azonban szintén visszafogottan jelenik meg a munkájában, s valamiért azt tartotta a legfontosabbnak aláhúzni, hogy a várban élő magyaroknak nem igazán tetszett a nagyobbik palota, mert a német építkezési szokások megtestesülését látták benne.
„Érkeztem pedig oda [Csáktornyára] 13. novembris, nagy szerencsétlenségemre, mert csak öt nap lehete véle ismerkedésem, s oda lőn. Engem ez a nagy ember érdemem felett becsüllött; és amennyire azt egynéhány napok alatt tapasztaltam, szeretett. A várban egy szegeletházban nékem tisztességes kárpitos házat, külön szolgáimnak ugyanott meg külső házat külön, lovaimnak, szolgáimnak a városban jó szállást és tisztességes bő prebendát rendele, minthogy olyan rendet tartott, hogy maga, felesége, két-három kedvesebb úrfi, vagy olyan kedvesebb elsőrendű szolgája, s papjával, nyolc személlyel circiter, benn a maga kis palotájában ett, lévén más nagy asztal uraiméknak a nagy palotán; melyet az akkori üdőben nem is igen dicsértek, mint németes szokást a magyarok benne, minthogy a magyar felesége holta után a német feleséggel kezdette volt, és csak akkor ett a nagy palotán, amikor sok úri fő vagy vitézlő rend vendége érkezett. Nékem benn volt véle asztalom; ekkor kevesen ettünk benn: maga, felesége, egy kis asszonyka, Zichy Pál úrfi, Vitnyédi csak akkor érkezvén oda, Guzics Miklós udvari kapitánya, a páter és én. Nem sok tál, mint a német szokása, de ugyan szép úri asztal volt a belső; nagy palotán való hosszú igen, magyaros és bő, tisztességes asztal volt, minthogy nagy udvara is volt.”
Szerencsére, Bethlenen kívül más utazók is felkeresték az itteni udvartatást, köztük a holland Tollius Jakab és a török Evlia Cselebi. Egyikük tehát nyugatról, másikuk keletről érkezett, mégis ugyanabban az évben, 1660-ban látogatták meg Zrínyit. Tollius, aki filológusként és alkimistaként vált ismertté saját korában, nem győzte hangsúlyozni, hogy a környéken tapasztalt műveletlenség közepette milyen előkelő kultúrájú udvarra akadt itt, s szemét a gyönyörű épületekről a fényes berendezésre ide-oda jártatta. Leírásából úgy tűnik, mintha különösképp tetszett volna neki Zrínyi pénzgyűjteménye, amelyet ókori érmék ékesítettek, valamint pompás kertje, amelyet az Alcinous-féle kerthez hasonlított. Ez utóbbi megnyilvánulása egyáltalán nem lehetett túlzás, hiszen ismert tény, hogy Zrínyi halála után özvegye és öccse között komoly per indult a kert tulajdonjogáért.
„Csáktornyához közeledve, hírnököket küldtünk előre, hogy gr. Zrínyit megérkezésünk időpontjáról értesítsék. Ennélfogva midőn a vártól mintegy ezer lépésnyire voltunk, lóháton hozzánk vágtatott és rokonát üdvözölte, azután kocsira ült; nemsokára a palotába értünk. A vár igen szép, terjedelmes és jól megerődített, minden oldalról falak és árkok veszik körül. Csupán a falu felé eső része függ össze a szárazfölddel. Valóban jól esett a környeskörül látható míveletlenség közepette, gyönyörű épületeket, fényes bútorokat, nagyszerű kényelmet, tisztaságot és művelt, olvasottsággal bíró családot találhatni.
Az oszlopcsarnokokban a törököktől zsákmányul ejtett fegyverek, úm. íjak, tegezek, buzogányok, paizsok stb. voltak elhelyezve, azonban mindezeket túlragyogták a dömöczki aczélkardok, melyeknek aranynyal és drágakövekkel kirakott markolatai és hüvelyei, gyönyörű látványt nyújtottak. A tornáczban fölaggatott véres török zászlók a számtalan győzelmet hirdették. A grófnak hőstetteit szép festmények örökítették meg.
A harmadik és negyedik napon a híres könyvtárt, azután a fegyvertárt szemléltük meg, hol az ágyúknak, bombáknak, lándzsáknak, kardoknak, puskáknak szeri-száma nincs. A kincstárban gyönyörű pénzgyüjteményt láttam, Nagy Sándor, Otho, Vitellius stb. pénzei gazdagon vannak képviselve. A királyok, fejedelmek és egyéb híres férfiak esztergályozott, apró, kerek képei szintén igen csinosak. Ugyanitt láttam Luther Mártonnak és feleségének csinos kivitelű képeit. Ezután a valóban elbájoló, pompás kertbe vezettettünk; ilyennek képzelem a régiek által dicsőített Alcinous-féle kertet.”
Tolliusszal ellentétben Cselebi nem annyira a kultúra otthonát, hanem sokkal inkább a katonai központot látta Zrínyi otthonában, s mivel ilyen szemmel tekintett Csáktornyára, főként az udvar épületeit, azok strukturáltságát ismerjük meg írásából. S ugyan terjedelmesen dolgozza fel az itt töltött napok emlékét, soraiban arra törekszik, hogy saját nagyszerűségét és szerepének jelentőségét reprezentálja, s ennek következtében elég visszafogottan jelenik meg az udvarból tündöklő műveltség.
„Csáktornya vára. Üngürüsz [Magyarország] királyai építtették. Uvruba nevü iszkenderi korona ezeknek ajándékoztatván, a királyságot igényelték. Sok év előtt az öreg Zerin e várat újra megalapította s azóta erős vár lett; néhányszor ellenségek támadták meg, de eredménytelenül távoztak. Az oszmánlik azonban nem ostromolták ezt, csupán a dsebedsik pusztították a külvárost.
Mikor a vár láthatóvá lett, fogadtatásunkra nagy számú katonaság s a város díszének megmutatása végett az egész lakosság fekete tömegekben jött ki s doboltak, trombitáltak; midőn pedig a vár alá érkeztünk egy kanóczczal kétezer ágyút sütöttek el s a környéket megrázkódtatták.
Ezután Zerin bán temploma mellett levő palotába szálltunk meg. […]
Csáktornya vár földje és alakja. A Dráva folyótól egy állomásnyira, rétekkel borított, termékeny földön, ötszögalakú, kőépületű erős vár ez, mely a királyok vágyódásának tárgya. Benn a várban tízezer kőépületű szép ház van, melyek mind különféle keramittal vannak fedve. Különösen a herczeg palotája és a hét kapitány palotája érdemes a megtekintésre. Összes utczái sakktábla alakú széles utak; kétezer boltja van s negyven templomot számláltam meg benne; vásárterei nagyon tágassak és tiszták. A vár egyik kapuja az északra néző Kanizsai-kapu, melynek útja a Dráva folyón keresztül a túlsó oldalon, Kanizsa földjén levő Kedskivár [Kis-Kővár?] nevű új várhoz vezet. Másik kapuja kelet felé a Moszlovinai-kapu, melyen bejöttünk.”
Márpedig ennek nemcsak ilyen megkomponált szövegekben, hanem más elszórt dokumentumokban is megvannak a maga nyomai. Ezekből tudjuk például, hogy „történészek” és költők éltek Zrínyi körül, féltve őrzött könyvtárának látogatói közé pedig nagy műveltségű férfiak tartoztak. A híres könyvtárról jelentős szakirodalom keletkezett az utóbbi évtizedekben, ezenkívül Zrínyi irodalompártolásáról is számos tény tanúskodik, továbbá az is ismeretes előttünk, hogy udvarába jeles nemesifjak igyekeztek elmélyíteni ismereteiket. Tudomásunk szerint fényes ünnepségek ritkán lehettek a bortól igencsak tartózkodó Zrínyi udvarában, ennek ellenére az éneket és a zenét is nagyon szerette, s emellett a sakk és a vesztét okozó vadászat legnagyobb szenvedélyei közé tartozott.
Mégis azt mondhatjuk, hogy élete vége felé udvara is egyre jobban elcsendesedett, ahogy sorra veszítette el szeretteit. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy Csáktornyáról meg kellene feledkeznünk, amikor a korszak legnagyobb barokk udvarairól esik szó. Valószínűleg nem volt ugyan olyan gazdag, mint észak-magyarországi társai, mégis kéz a kézben járt itt Mars és Pallas, vitézség és tudomány, hiszen magában a vár urában is egy kitűnő hadvezért és egy utánozhatatlan poétát tisztelhetünk.
Molnár Dávid írása eredetileg az Irodalmi Magazin legújabb számában jelent meg
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Kertész Mihálynak köszönhetjük a Casablancát, a világ egyik legmeghatóbb romantikus filmjét 09:50
- Szoknyával a politikában - megjelent a Múlt-kor téli száma 09:20
- Féllábbal is a színpad sztárja maradt 08:20
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit tegnap
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” tegnap
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről tegnap
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke tegnap
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert tegnap
