Hun asszonyok és bajor földművesek frigyéről árulkodhatnak a torzított koponyák

A 4-7. századokat nem véletlenül nevezzük a népvándorlás korának. A hanyatló Római Birodalom nyugati felét elárasztották a különféle „barbár” népek, hozzájárulva annak fokozatos széttagolódásához, majd végül megszűnéséhez. Míg a legtöbb ilyen nép, így például a gótok vagy a vandálok hosszú vándorlás után telepedett le végül, a bajorok törzse gyorsan megtalálta a helyet, ahol kényelmesen be tudott rendezkedni. A mai Németország déli részén elterülő bajorok földjét már a 6. századtól említik a források, míg az ott megtelepedő nép régészeti nyomaival már az 5. századtól kezdve találkozunk.

A korszak bajor temetőiben talált leleatanyag régóta fogós kérdés elé állítja a témával foglalkozó régészeket. Az emberi maradványok közül előkerült ugyanis számos, hosszúkás női koponya, amelyeken egyértelműen felfedezhetőek a mesterséges torzítás nyomai. Ez a fajta eljárás – amelynek során a lányok fejét születésüktől fogva kötözés vagy fadarabok segítségével fokozatosan megnyújtják – ismert ugyan különféle népeknél szerte a világon, de az ókori bajorokra és a kérdéses régióra éppen nem volt jellemző.

A kutatók régóta úgy vélik, hogy ezt a fajta mesterséges koponyatorzítási eljárást a hunok hozták be Európába, akik pedig feltehetőleg iráni hatásra vették át ezt a gyakorlatot korábban. Erre utal, hogy ilyen maradványok tömegesen leginkább Kelet-Délkelet Európában kerültek elő. Korábbi elméletek szerint tehát a hunok közvetítésével vehették át ezt a szokást a nyugatabbra élő barbár népek, így például a bajorok is.

Egy közelmúltban végzett genetikai kutatás azonban más megoldást kínál a kérdésre. A kutatók hat, 5-6. században működő bajor temetőben talált 36 emberi maradványát vonták vizsgálat alá. Ezek között 10 férfi és 26 női csontvázat vizsgáltak, utóbbiak közül pedig 14-en fedezték fel a mesterséges koponyatorzítás nyomait.

A genetikai vizsgálat a férfiak esetében nem hozott meglepetést. Az egykor valószínűleg paraszti közösségekben élő férfiak kivétel nélkül szőke hajú, kék szeműek voltak és közép-, illetve észak-európai felmenőkkel bírtak. A női, torzított koponyájú maradványok azonban ettől gyökeresen eltérő képet mutattak. Esetükben a barna szemszín, illetve szőke vagy barna hajszín volt a jellemző és genetikai hátterük sokkal változatosabb képet mutatott. Felmenőiket leginkább Délkelet-Európába, a mai Románia és Bulgária területére helyezhetjük, sőt egy esetben távolkeleti származásra derített fényt a kutatás. Érdekes továbbá, hogy a maradványok mellett talált leletek nem tükrözik ugyanezt az eltérést, így bár a vizsgálat asszonyok bizonyosan távoli vidékekről érkeztek a csendes bajor falvakba, ott teljesen beilleszkedtek már a helyi kulturális viszonyokba.

A kutatók szerint a felfedezés egyértelműen bizonyítja, hogy a korban nem csak a férfiak, de a nők esetében is számolhatunk hosszú utazásokkal – korábban ugyanis úgy vélték, hogy a nők migrációja általában csak közeli helyekre terjedt ki. Bár a bajor temetőkben talált asszonyok sorsát pontosan nem tudjuk már rekonstruálni, az egyik felmerült elmélet szerint olyan hun nőkről lehetett szó, akiket valamiféle szövetségi stratégia részeként küldtek nyugatra, hogy ott házasságot kössenek a helyi férfiakkal – akik pedig valószínűleg örömmel választották feleségüknek a környéken mindenképpen egzotikus szépségűnek számító asszonyokat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”