Egy bálna széttörte a hajójukat, hónapokon keresztül egymás húsát ették a tengeren sodródó bálnavadászok
0000. 0. 00:00 Múlt-kor
Korábban
A kényszer nagy úr
A süllyedő Essex és legénysége nagyjából 2000 tengeri mérföldre (3700 kilométerre) volt Dél-Amerikától. Miután két napot azzal töltöttek, hogy kimentettek mindent, amit tudtak a roncsból, a 20 férfi felkészült arra, hogy a reménytelenül kevés ellátmánnyal és sebtében épített vitorlákkal útnak induljanak. Pollard ládájában két navigációs eszközkészlet és két térképkészlet volt, így ezekből két csónakra – Pollardéra és Chase-ére – jutott.
Megállapították, hogy a legközelebbi szárazföld az 1200 tengeri mérföldre (1900 kilométerre) lévő Marquises-szigetek (ma Francia-Polinéziához tartoznak). Pollard kapitány erre szándékozott indulni, azonban a legénység attól félt, a szigeteket kannibálok lakják, így annak ellenére, hogy oda még a szél is segítette volna őket, Pollard engedett, és Dél-Amerika felé vették az irányt. Ha nem lett volna elég a 2000 tengeri mérföldes légvonalbeli távolság, a keleti passzátszéllel nem mehettek szembe, így 1000 mérföldet (1600 kilométert) kellett dél felé kerülniük, mielőtt keletre fordulhattak volna.
Az élelmet és ivóvizet kezdettől szigorúan beosztották, ám nagy részét eláztatta a tengervíz, így a legénység hamar igen rossz állapotba került. Egy hónappal a bálnatámadás után, a szomjhalál küszöbén partot értek a lakatlan Henderson-szigeten. Itt találtak egy apró édes vizű forrást, és néhány nap alatt felélték a szigeten élő madarakat, tojásokat, rákokat és az ehető növények nagy részét. December 27-én ismét útnak indultak, hárman azonban úgy döntöttek, inkább maradnak a szigeten, és várják a segítséget.
A megmaradt 17 tengerész a három csónakban a Húsvét-szigetre kívánt eljutni. Január 10-én Matthew Joy másodtiszt volt az első, aki meghalt, másnap Chase csónakja elszakadt a többiektől egy hirtelen jött szélben. A következő halott január 18-án Richard Peterson volt, majd február 8-án Isaac Cole – míg előbbiek tisztes tengeri temetésben részesültek, a szenvedő férfiak Cole holttestét már nem dobták a vízbe. Január 21-re mindkét együtt maradt csónak kifogyott az élelemből, és megkezdődött a kannibalizmus, amely a sorozatos halálozásokkal aztán tovább folytatódott.
Január 28-án az eddigre már csak Obed Hendrickset, William Bondot és Joseph Westet szállító csónak eltűnt, és többé nem látták, bár évekkel később a Ducie-szigeten előkerült egy csónak, amelyben három csontváz volt. Február 1-jén Pollardék ismét kifogytak az élelemből, és úgy döntöttek, sorsot húznak – a vesztest megölik és megeszik. A legrövidebbet végül Owen Coffin húzta, Pollard 17 éves unokaöccse, akinek védelmére a kapitány korábban felesküdött. A fiú hallani sem akart arról, hogy cseréljen mással. Újabb sorshúzással eldőlt, hogy barátja, Charles Ramsdell fogja kivégezni. Ramsdell lelőtte Coffint, és megették a fiút. Február 11-én Barzillai Ray is meghalt, Pollard és Ramsdell az út további részében Coffin és Ray csontjain rágódva élt túl.
Február 18-án, 89 nappal az Essex elsüllyedése után Chase csónakja volt az első, amelyre rátaláltak: egy Indian nevű brit bálnavadász hajó mentette ki Chase-t és két társát, Benjamin Lawrence-t és az ifjú Thomas Nickerson hajósinast. Pollard és Ramsdell már majdnem elérték Dél-Amerikát, amikor egy másik nantucketi hajó, a Dauphin rájuk talált február 23-án, 93 nap után. A három férfit, aki a Henderson-szigeten maradt, a Surry nevű kereskedőhajó mentette meg, amely Ausztráliába vitte őket.
Pollard 1822-ben ismét tengerre szállt, azonban hajótörést szenvedett, így ezután balszerencsés kapitánynak számított, és visszavonult. Chase 1821-ben ért vissza Nantucketbe, ahol megírta emlékeit az esetről – ebből merített Herman Melville is Moby Dick című regényéhez. Chase további 19 évig járta a tengereket. A hajósinas Nickerson később maga is megírta emlékeit az esetről, és egy kereskedőhajó kapitánya lett.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
- A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
- Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs
- Elhibázott gazdaságpolitika és a túlzott fényűzés vezetett az iráni sah bukásához 16:05
- Apokalipszisnek gondolták, pedig csak az erdőtűz füstje miatt borult sötétségbe New England ege 15:05
- A befagyott orosz pokolban elolvadt Napóleon Grande Armée-ja 09:50
- Boleyn Anna sem tudott fiút adni a királynak, és ez pecsételte meg sorsát 09:06
- Szerelmes volt egy gyáros lányába, találmánya receptjét ezért csak potom pénzért adta el Irinyi János tegnap
- Semmiségnek vélte sebét a meglőtt Habsburg trónörökös, Ferenc Ferdinánd tegnap
- Politikai ellenfele volt az amerikaiak ellen harcoló nicaraguai Robin Hood gyilkosa tegnap
- Ingyen sör osztogatása miatt alakult ki tragédia II. Miklós koronázásán tegnap