Hiába mutattak példát, kezdetben senki sem követte az ausztrálok nyolcórás munkarendjét
2022. április 21. 09:50 Múlt-kor
Korábban
Az ausztrál mozgalom sikere
1853. február 4-én, Melbourne-ben alakult meg az első, kézműves foglalkozásúakat tömörítő „szervezet”, de ekkor még az aranybányák szirénhangja erősebbnek bizonyult, mint a szakmai érdekközösség jogaiért folytatott harc.
A szomszédős Sydney-ben 1855. augusztus 18-án hasonló kezdeményezéssel léptek fel a kőművesek, akik hat hónapos határidőt adtak munkaadóiknak a munkaidő nyolc órára történő csökkentésére. Ugyan a célt 1856 márciusára elérték, de a bérek a ledolgozott órákkal arányosan csökkentek.
A két „rivalis” város közül végül a Melbourne-ben érkeztek el gyorsabban a fordulóponthoz. Először James Stephens támogatásával újraszervezték az 1853-as érdekközösséget. Az apropó a helyi egyetem építkezése volt, tehát csakúgy, mint Sydney-ben, itt is a kőművesek vették át az események irányítását.
„Nyolcórás” séta (Új-Dél-Wales, 1890-es évek)
A megalakuló „unió” bejelentette, hogy a következő hónap (azaz április) 21. napjától nem hajlandóak többet dolgozni napi nyolc óránál. Hivatkozási alapként szerepelt többek között a nehezen viselhető ausztrál klíma, a dolgozók igénye a szellemi fejlődésre (illetve tanulásra), valamint a remény, hogy a felszabaduló idő segítségével jobb férjekké, apákká és állampolgárokká válhatnak.
Végül ígéretükhöz híven 1856. április 21-én a nyolcórás munkaidő letelte után a parlamenthez masíroztak a már említett James Stephens, valamint T. W. Vine és James Galloway vezetésével. Stephens így írt az eseményről: „Forró nap volt, kiváló alkalom, hogy felkérjem az embereket, hogy kövessenek, amibe bele is egyeztek, amikoris elindultam velük a parlamenthez.”
Sorsfordító nap volt ez a munkások számára. A helyi kormány beleegyezett, hogy a közmunkákon dolgozók fizetéscsökkenés nélkül áttérjenek a napi nyolcórás munkaidőre. Ennek apropóján 1856. május 12-én hétszáz ember felvonulásával tartottak általános ünnepségeket.
Az összkép ennél természetesen jóval árnyaltabb volt. A nők, a gyerekek, illetve más szakterületeken dolgozó munkások továbbra is többet dolgoztak, legtöbbször kevesebb pénzért. Az építőiparban is csak 1858-tól vált általánosan elterjedtté a gyakorlat, de ez sem Ausztrália összes tagállamában.
A fejlett Victoria és Új-Dél-Wales államok messze megelőzték Ausztrália további régióit, ráadásul még ezekben az iparosodott régiókban is csak 1918-ban lett törvényileg bevezetve az általános, mindenkire kiterjedő nyolcórás munkarend. Egészen 1948-ig kellett várni, hogy a rendelkezés általános érvényű legyen egész Ausztráliában.
Elvitathatatlan, hogy a 19. század közepén ez is jelentős eredménynek számított, amelyet az európai szakszervezetek csak irigykedve szemlélhettek többezer kilométer távlatából. 1951-ig az április 21-i győztes menetelés emlékére minden évben megrendezték a „nyolcórás” sétákat, megünnepelve ezzel a korszakban egyedülálló eredményt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
