Az ágyú szája előtt vagy az elefánt talpa alatt – hét kegyetlen kivégzés a múltból

2020. március 31. 10:50 Kulcsár Ádám

Korábban

„Lakmározz Dózsa húsából!”

Az 1514-ben urai ellen forduló – eredetileg a török elleni keresztes háborúra toborzott – magyar parasztsereg leverését követően a tömegek tekintetében a „szokásosnál” nem volt véresebb a megtorlás, a földesurak ugyanis kímélni akarták a termelőerőiket. Bosszúszomjukat ezért inkább a vezéreken, elsősorban Dózsa Györgyön élték ki. Rá és társaira halálbüntetés várt, de az sem akármilyen formában; Dózsa kivégzésének kegyetlensége még a kortársakat is meglepte.

Az elrettentést szolgáló tortúrára valamikor júliusban került sor Temesvárott. Dózsát addig egy föld alatti veremben tartották, testőrségének negyven tagját pedig éheztették. A legenda szerint a végzetes napon Dózsát a hóhér félmeztelenre vetkőztette, majd egy fa trónszékhez kötözte. Az izzó vastrónt a források nem említik, az Petőfi Sándor A nép nevében című verse nyomán rögzült a köztudatban. Ugyanakkor az igaz, hogy Temesvár közönsége előtt Dózsa fejére egy abroncsból rögtönzött, előre felhevített vaskoronát tettek.

A parasztvezér a legtöbb történetíró szerint egy hang nélkül tűrte a kínzásokat, míg egyikük szerint vér (vagy hasonló) patakzott ki orrán és fülén. A legembertelenebb epizód csak ezután következett: tömlöcükből elővezették a kilenc életben maradt hajdú–testőrt, majd felszólították őket, hogy egyenek vezérük felhevített, fogóval letépkedett húsából. Hármójukat, akik vonakodtak az emberevéstől, helyben felkoncolták, a hat életben maradottnak büntetlenséget ígértek, ha részt vesznek a szörnyű lakmározásban.

Egyes források szerint a hajdúknak körönként kellett egyet harapniuk a vezérükből. A szenvedést addig némán tűrő Dózsa ekkor megszólalt: „Kutyakölyköket neveltem magamnak…” Székely Dózsa György testét ezt követően lefejezték, majd felnégyelték. Fejét Szeged, testének darabjait pedig Fehérvár, Buda, Pest és Nagyvárad városkapuira szegezték.