Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt

2021. december 2. 14:43 Kulcsár Ádám

Korábban

A Halley-üstökössel érkezett, majd azzal is távozott a nyughatatlan tréfacsináló, Mark Twain
Trónok harca magyar módra: Imre és II. András testvérviszálya
Az orosz abszolutizmus szorításában küzdött függetlenségéért a Kongresszusi Lengyelország

Öngyilkosság vagy a németek műve?

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – szól A kis herceg rókájának örökérvényű mondata. Antoine de Saint-Exupéry (1900–1944) nevét szinte mindenki ismeri, és általában az irodalommal szoktuk összekapcsolni. Pedig a híres franciának a regényírásnál volt egy sokkal meghatározóbb szenvedélye: a repülés.

A huszonévesen katonai szolgálatra jelentkező Saint-Exupéry azonnal beleszeretett az egész életét átszövő szárnyalásba. Pilótaként a fél életét a levegőben töltötte: dolgozott Párizsban, a spanyol gyarmatokon, a Szaharában és Argentínában is. Egyik életveszélyes kalandja az volt, amikor 1935-ben Egyiptomban egy távolsági repülőversenyen súlyos balesetet szenvedett, és négy napot bolyongott a sivatagban, mire rábukkantak. Repülős élményei gyakran szolgáltattak muníciót műveihez, A kis hercegben is felbukkanó pilótában például szintén ráismerhetünk az alkotóra.

Habár már messze kiöregedett abból a korból, hogy vadászrepülőként ülhessen ismét a pilótaszékbe, a második világháború éveiben ezt többször is engedélyezték neki. Utolsó bevetésére 1944. július 31-e reggelén szállt fel Lockheed P–38-as típusú gépével Korzikáról, ahonnan már többé nem tért vissza. Feladata az volt, hogy egy franciaországi hadművelet előtt felmérje a német állásokat. Halálának körülményeit a mai napig legendák övezik. Toulon közelében láttak egy gépet a tengerbe csapódni, és egy azonosítatlan holttest is előkerült, a 2000-ben megtalált roncson azonban nem volt golyó ütötte nyom, így a szívproblémák miatti rosszullét mellett néhány kutató még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a labilis idegrendszerű pilóta szándékosan irányította repülőjét a tengerbe.

Diesel titka

Az öngyulladó belsőégésű motor feltalálója, Rudolf Diesel 1913. szeptember 29-én a Dresden nevű gőzös fedélzetén utazott Antwerpenből Angliába, hogy meglátogasson egy londoni céget, valamint egy ipswichi gyárat. A francia születésű német mérnök a kedélyes hangulatban elfogyasztott vacsora után este 10 órakor vonult vissza aludni. Ezt követően többé nem látták, reggel a kabinja üres volt, az ágyában láthatólag senki sem aludt. A hajó nélküle futott be a harwichi kikötőbe.

Tíz nappal később egy holland hajó legénysége egy férfi holttestét halászta ki az Északi-tengerből a norvég partok közelében. A bomlás már igencsak előrehaladott állapotban volt, így miután elvették személyes tárgyait – tengerész szokás szerint – visszadobták az elhunytat a sós vízbe.

Tucatnyi elmélet született a mérnök rejtélyes haláláról, aki találmányai és szabadalmai ellenére sokáig anyagi gondokkal küzdött, a halála előtt időszakban azonban már kezdett egyenesbe jönni. Néhányan öngyilkosságra gyanakodtak, ám ezt hamar elvetették. Ennél valamivel logikusabb következtetés, hogy szabadalmai miatt a konkurens üzleti körök végeztek vele, esetleg egyes kőolajcégeknek nem volt túl szimpatikus, hogy a mérnök a növényi származású olajokat preferálta. Emellett olyan híresztelések is szárnyra kaptak, hogy az értékes szabadalmaival egyre inkább Angliát támogató mérnököt – az első világháború gazdasági és katonai előkészületei során – a német titkosszolgálat tette el láb alól. Minden bizonnyal Diesel halála örök rejtély marad.

Amikor a saját krimidben találod magad

Agatha Christie 1926. december 3-án este kocsiba ült, és elhajtott stylesi otthonából, miután szóváltásba keveredett hűtlen férjével. Autóját később üresen találták a Guildfordhoz közeli Newlands Cornernél, az írónőnek pedig sehol sem lelték nyomát. Az eset a következő két hét során hatalmas publicitást kapott Angliában, hiszen az eltűnés körülményei pont olyanok voltak, mintha az írónő egyik regénye elevenedett volna meg. Az amatőr detektívek hamarosan a legkülönfélébb elméletekkel rukkoltak elő: egyesek szerint Agatha egy közeli forrásba ölte magát, míg mások szerint az eltűnést férje, Archie Christie rendezte meg, aki valójában megölette feleségét.

A rendőrségre erős kormányzati nyomás nehezedett, hogy találják meg az írónőt. Mivel a Scotland Yard teljesen tanácstalan volt, az ügy megoldásába a bűn szakavatott ismerőit, Christie híres kollégáit is bevonták. Sherlock Holmes szülőatyja, Sir Arthur Conan Doyle az ügyet természetfelettinek titulálta, és egy médiumhoz fordult, míg Dorothy L. Sayers az eltűnés helyszínén vizsgálódott, amit később aztán egyik regényében fel is használt.

Az írónőre 11 nappal később egy harrogate-i fürdő szállodájában ismertek rá, ahová férje szeretőjének vezetéknevén, Teresa Neele-ként jelentkezett be. A rögtön odasiető férjét nem ismerte fel, saját magáról sem tudta, kicsoda. Ezen fordulatot is többféleképp magyarázták. Egyesek szerint Christie autóbalesetet szenvedett, és ezért nem emlékezett semmire. Mások úgy vélték, az írónő az egészet tudatosan tervelte ki, és játszotta el, míg az orvosok szerint az írónő egy fugaállapotnak is nevezett pszichogén amnéziába esett, amelyet valamilyen trauma vagy komoly depresszió okozhatott. Eszerint a krimi koronázatlan királynője a 11 nap alatt olyan transzszerű állapotban volt, amikor nem tudott magáról. A titokzatos eset részleteire azóta sem derült fény.

előző oldal 2 / 2