Hamar utolérte az istenek bosszúja az Egyiptom hagyományait felrúgó fáraót

2020. december 2. 16:51 Múlt-kor

Korábban

A régi istenek bosszúja?

Ámonnak nem maradhatott nyoma. Minden olyan nagyobb feliratot, amely megemlítette az ő – illetve felesége, az anyaistennő, Mut és fia, Honszu – nevét, de még a politeizmusra utaló „istenek” szót, vagy a nevükre hasonlító hieroglifákat, igyekezett megsemmisíteni az uralkodó. Ehnaton parancsára a katonák és munkások behatoltak a templomokba, s még az obeliszkek csúcsára is felkapaszkodtak, hogy eltüntessék a nem kívánatos neveket. A képrombolók a sírokat sem kímélték.

Ehnaton még az anyja templomából is kiüldözte Ámont: az eredetileg a Tije királyné tiszteletére épült szedeingai templom falát díszítő, núbiai homokkőből faragott, Ámont ábrázoló táblát szintén megrongálták a fékevesztett munkások. Bár az isten nevét és arcát először kikalapálták, később újrafaragták, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy Ámon üldözése ilyen távoli tartományokba is eljutott Ehnaton uralma idején, másrészt hogy a reformok kudarcba fulladása után még itt is visszaállt az Ámon-papság hatalma. Ehnaton bezáratta a többi templomot, az istenek ünnepeit eltörölte. Egyiptom a világ első monoteista állama lett.

Az istenek bosszúja azonban rövidesen elérte Ehnatont: Egyiptomra járvány sújtott le. Először másodszülött lánya, Meketaton, majd az anyakirályné hunyt el. Hamarosan pedig az Ehnatonhoz legközelebb álló nő, Nofertiti – akinek halála körülményei ma sem ismeretesek – és mellékfelesége, Kia, rövid időn belül szintén életüket vesztették.

A külpolitikában szintén nem jó irányba mentek a dolgok. Az egyiptomi diplomácia homlokterében ekkor az egyre veszélyesebb hettita terjeszkedés ellensúlyozása állt. Hatti királya, I. Szuppiluliumasz szíriai és palesztinai befolyási területeket veszélyeztetett, az amúgy – tévesen – pacifistának tartott Ehnaton azonban figyelmen kívül hagyta vazallusai segélykiáltásait.

Az Amarna-levelek szerint a hettiták expanzív politikája miatt Mitanni – amelyet északkelet-keletről Asszíria is fenyegetett – instabillá vált, s bár uralkodója, a trónbitorló Tusratta kétségbeesetten Ehnatonhoz fordult, a várt segítség nem jött meg, a királyt pedig hamarosan egy lázadás során meggyilkolták. A korábbi királyok minden bizonnyal katonai expedíciót indítottak volna Nyugat-Ázsiába, Ehnaton azonban nem lépett. Minden erőfeszítését ideológiájának rendelte alá.

Ekkor már mindenki tudta, hogy kitört az istenek haragja: Aton cserben hagyta fiát és prófétáját. Uralkodásának 17. évében Ehnaton is megbetegedett, végül egy nyári napon, Kr. e. 1336-ban meghalt Egyiptom uralkodója. A fáraó sziklasírja – amely Ehnaton halálakor még befejezetlen volt – mélyen a sivatagban, Ahet-Atontól 6 kilométerre fekszik.

Az Aton-kultusz annyira Ehnaton személyéhez kötődött, hogy a szinte még gyökeret sem vert új vallás a fáraó halálával elvesztette egyetlen vezetőjét. A következő generációk teljesen megsemmisítették Ehnaton forradalmát, Ahet-Aton elnéptelenedett, az eretnekek városa lett, építőjének nevét letörölték az uralkodói névsorból.

Ehnaton kísérlete, hogy az egyiptomi hagyományokat eltörölje, s egyistenhitet vezessen be a birodalomban, egyedi próbálkozás maradt az ókori Egyiptom történetében. De nem is sikerülhetett: még új fővárosában, Amarnában is számos olyan szobrocskát tártak fel, amelyek Bészt, vagy éppen Thotot ábrázolták.

Gondolatainak tiltása ellenére Ehnaton azért hagyott maga után nyomot. Az építészetben, a művészetben és az irodalomban is új utakat nyitott, másfelől pedig a hatalma után helyreállított korábbi hagyományos vallás sem volt már olyan, mint előtte. Ámon nem szerezte vissza korábbi helyzetét.

előző oldal 3 / 3