Férje még gyilkolni is képes volt a világ első szupermodelljéért

2016. február 23. 14:09

Korábban

Bosszú a Madison Square Gardenben

Nesbitnek természetesen a szakítást követően is számos rajongója volt. Egyikük, egy bizonyos „Mr. Monroe” folyamatosan ajándékokat küldött neki – többek között selyemharisnyákat, rózsákat és egy zongorát is kapott tőle. A rejtélyes csodáló végül felfedte kilétét: kiderült, hogy Harry Thaw pittsburgh-i milliomosról van szó. Nesbit eleinte távolságtartó maradt a férfivel szemben, amikor azonban vakbélműtétjét, majd ezt követő európai útját is fizette, beadta neki a derekát. A lány ekkoriban mesélt Thaw-nak egykori szeretőjéről, Stanford White-ról.

Az Őrült Harryként is ismert Thaw – akiről az a hír járta, hogy több száz dolláros csekkekkel szokta meggyújtani a cigarettáit – már régóta meglehetősen rossz viszonyt ápolt White-tal, mivel úgy gondolta, köze lehet ahhoz, hogy a legnagyobb presztízsű klubokba nem tud bejutni. Evelyn végül – miután már két éve udvarolt neki – hozzáment Thaw-hoz, és a férfi pittsburgh-i házába költözött, ahol azonban Őrült Harry édesanyja szigorú szabályai szerint volt kénytelen élni: nem is említhette meg előző életét, modell- és színházi pályafutását.

Nesbit később azt állította, hogy férje kokainfüggő volt, mivel talált egy fecskendőt az egyik fiókjában. Kétségtelen, Thaw viselkedése valóban meglehetősen szeszélyes volt. Verte a nőket, akiket egy gyöngyberakású kutyaostorral bírt hallgatásra. Nem csoda tehát, hogy miután Nesbit mesélt neki arról, hogy korábban White-tal is kapcsolatot ápolt, a férfinek vetélytársa körül kezdtek el forogni a gondolatai, amelyek végül tragédiához vezettek. 1906. június 25-én Thaw és Nesbit egy Madison Square Garden tetőtéri színházában rendezett előadást tekintett meg. Az est vége felé közeledve a pittsburgh-i milliomos Diana szobra alatt megpillantotta White-ot, és nem habozott: előkapta pisztolyát, és a tömeg előtt három golyót eresztett a férfibe, aki nem élte túl a merényletet.

Thaw tárgyalásán a következő hónapokban olyan részletek derültek ki, amelynek hatására egyházi szervezetek kérték, hogy az újságok ne közvetíthessenek az ülésekről. Nesbit a White-tal folytatott viszonyáról mesélt, míg Thaw meg volt róla győződve, hogy fel fogják menteni. Finom ételeket és jó minőségű pezsgőt hozatott a cellájába. Ügyvédei igyekeztek terhelt mentális állapotára hivatkozni, édesanyja azonban végig kitartott amellett, hogy fia teljesen normális. A Thaw család még egy film elkészítését is finanszírozta, amelyben Harryt a felesége erényeit hősiesen védelmező férfiúnak állították be.

Thaw-t mégis elmebetegségre hivatkozva mentették fel, és a közveszélyes őrültek számára fenntartott matteawani állami elmegyógyintézetbe küldték. A férfit 1915-ben végül – érthetetlen módon – felmentették a vádak alól, emellett megállapították, hogy mentálisan is egészséges, és szabadon engedték. Thaw még abban az évben elvált Evelyntől, családja pedig minden kapcsolatot megszakított Nesbittel. Csak egy kis összeget kapott a családtól, amelyet dühében az anarchista Emma Goldmannek ajándékozott. Nesbit ezt követően még számos némafilmben jelent meg, karrierje azonban sohasem tért vissza a régi kerékvágásba. 1967-ban nincstelenül hunyt el.

előző oldal 2 / 2