Ezer évvel ezelőtt pusztított cunami áldozatainak maradványaira bukkantak Tanzániában

A folyón felfelé tört

Maselli és a tanulmány társszerzője, Andrew Moore a richmondi Earlham College szedimentológusa 2017-ben meglátogatta a helyszínt, hogy üledékmintákat vegyen. A két kutató versenyt futott az idővel, mivel a Dar es-Salaam-i Egyetem által megbízott munkások halastavak kialakítása céljából gödröket kezdtek ásni a területen, hogy az egyetem hallgatói később elmerülhessenek az akvakultúra tudományában. Az átalakításoknak a lelőhely egyes területei is áldozatul estek. A kutatók a tavaknak szánt gödrök között sebtiben kiásott üregekbe mentették a menthetőt, és mindent összegyűjtöttek, amit tudtak. „Geológiai leletmentést kellett végeznünk” – mondta Moore.

A homok, amely a falut elborította tele volt halak, rágcsálók, madarak, kétéltűek és kisebb tengeri puhatestűek kagylóinak maradványaival, amely arra utalt, hogy a cunami több kilométer hosszan feltolta a tengervizet a folyótorkolatban. Bárhol ástak, mindenhol emberi csontokra bukkantak. „Néha egészen megrázó volt a munka. A tudományra kellett gondolnunk, miközben olyan emberekkel dolgoztunk, akik ott vesztették életüket” – emlékezett vissza Maselli a leletgyűjtésre.

A helyszínen begyűjtött faszén és csontmaradványok radiokarbonos vizsgálata megerősítette, hogy a szökőár nagyjából ezer évvel ezelőtt csapott le a településre. Az Indiai-óceán más részeiről vett szökőár által lerakott üledékminták megerősítették a katasztrófa időpontját és arra utaltak, hogy az ezer évvel ezelőtti cunami ereje a 2004-es szökőár erejével volt megegyező. A Pangani tölcsértorkolata pedig még fel is erősítette a folyón felfelé törő szökőárhullám pusztító hatását.

Veszélyes jövő

A kutatók azt remélik, hogy a nemrég megjelent tanulmányuk ösztönzőleg hat és a hatóságok végre komolyan elkezdenek foglalkozni azokkal a kockázatokkal és veszélyekkel, amelyeket  a jövőben a cunamik okozhatnak a kelet-afrikai partvidéken. Maselli hangsúlyozza, hogy szükséges lenne az óceánfenék feltérképezésére, mivel annak topográfiája nagymértékben meghatározza a hullámok mozgását és az áramlatokat is. Ráadásul a cunamikat nemcsak földrengések, hanem víz alatti lavinák is okozhatják.

Maselli rámutatott, hogy míg az Egyesült Államokban egy program keretében a partmenti kisebb vízmélységű területek, a kontinentális self és a kontinentális leejtő feltérképezése már javában zajlik, addig Kelet-Afrikában nincs ilyen kezdeményezés.

Ami az elpusztított halászfalut illeti, Mjema leletei alapján úgy tűnik, az emberek 50-100 évvel a katasztrófa után a szökőár által lerakott hordalékon lakóépületeket emeltek. A területen jelenleg is rengeteg építkezés folyik, annak ellenére, hogy a helyi hatóságok igyekeznek korlátozni ezeken az alacsonyan fekvő síkvidékeken meginduló munkálatokat. Vajon az ide települők fel vannak készülve egy jövőbeli katasztrófára?

Mjema szerint „rengeteget tanulhatunk a múltból, ha tényleg meg akarjuk érteni, mivel nézünk szembe.”

1. Alacsonyan fekvő vidék
2. A folyón felfelé tört

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől