Évtizedeken át nem szűntek jelentkezni a magukat a halott XVII. Lajos francia királynak kiadó szélhámosok

2018. december 3. 18:09 Múlt-kor

Korábban

A legsikeresebb próbálkozó

Naundorff porosz volt, és állítása szerint órásmester. Valójában már megjárta korábban a börtönt pénzhamisításért, és egy esetben gyújtogatással is megvádolták. Hasonlóan egy későbbi szélhámoshoz, a magát Anasztázia orosz nagyhercegnőként hirdető Anna Andersonhoz, nem beszélt folyékonyan állítólagos anyanyelvén, ez esetben franciául. Andersonhoz hasonlóan azonban ennek ellenére hamar meggyőzött több olyan embert is, akik korábban ismerték és szerették a valódi Lajos Károlyt, beleértve annak dajkáját, egy volt versailles-i cselédet, XVI. Lajos személyi titkárát, és egy volt igazságügy-minisztert is. Közülük többen is írtak Mária Terézia Saroltának, hogy szerintük Naundorff igazat mond, és – felettébb gyanút keltő módon – kérték, hogy a hercegné adja neki vagyona egy részét.

Ahogy korábban is tette más esetekben, Angoulême hercegnéje egy megbízható barátját küldte találkozni a férfival. A barát azzal jött vissza, hogy Naundorff úgy néz ki, mint egy Bourbon, olyan a kézírása, mint egy Bourboné, és épelméjűnek tűnik. „Biztos vagyok benne, hogy nővérem felismerne tíz perc beszélgetést követően” – írta Naundorff. „Azt indítványozom, találkozzon velem, követelem tőle.” A lelkileg igen meggyötört hercegné azonban nem volt erre hajlandó.

Naundorffot végül letartóztatták, és Angliába száműzték. Itt alapított egy vallási szektát, majd egy nagyméretű bomba építésével próbálkozott, amiért itt is letartóztatták. 1845-ben hunyt el Hollandiában, és mind sírköve, mind halotti anyakönyvi kivonata Lajos Károlyként azonosította őt. Amikor 1853-ban „de Richemont báró” is meghalt, ő is a halott trónörökös nevét vésette sírkövére. Naundorff gyermekei és unokái a későbbiekben is próbálkoztak állításai igazolásával, az 1950-es évekbe nyúlóan folytatták pereiket. Az 1990-es években tudósok egy Naundorff hajából vett mintával egyszer s mindenkorra bebizonyították, hogy a férfi nem állt semmiféle rokonságban a Bourbonokkal.

A szív útjai

Az évszázadok során az igazi XVII. Lajos szíve is meglehetősen érdekes utat járt be. 1815-ben Dr. Pelletan megkísérelte XVIII. Lajosnak átadni azt, az új király azonban nem hitte el, hogy az valóban halott unokaöccse szíve lehet. Pelletan ezután Párizs érsekének, Hyacinthe-Louis de Quélennek adományozta a szívet. Az 1830-as forradalmat és az érseki palota feldúlását követően Pelletan fia megtalálta a szívet a romok között, és abba a kristályurnába helyezte, melyben napjainkban is tartják. Az ifjabb Pelletan 1879-es halála után egy bizonyos Eduard Dumont kapta meg a szívet.

Dumonttól később Don Carlos de Bourbon spanyol trónkövetelőhöz került a szív, az ő leszármazottai pedig végül a Saint-Denis-i bazilikának adományozták. Itt a francia uralkodók nekropoliszában helyezték el. 1999 decemberében a szívet elővették, és közjegyzők jelenlétében az aorta szívizmának egy részét eltávolították, egy zárt borítékban laboratóriumba szállították, és összehasonlító DNS-tesztet végeztek rajta. A teszthez XVII. Lajos anyai ági rokonaitól, az ekkor még élő Anna román királynétól és fivérétől, Bourbon-Pármai Andrástól vett mintákat használtak. Az eljárás bebizonyította, hogy a szív valóban a trónörökösé volt.

előző oldal 4 / 4