És mégis mozog a Föld: Galileo kíméletlen vitája az egyházzal

2018. június 22. 14:26 Jeki Gabriella

Hiába próbálta meg leírni a dagály-apály jelenség fizikai felvetését, amit a Föld Nap körüli keringéséből próbált levezetni, az égitestek mozgásáról szóló elmélete szöges ellentétben állt az egyház tanításával. Ma van 385 éve, hogy Galileo Galilei olasz csillagász visszavonta állítását, miszerint a Föld kering a Nap körül.

Korábban

Középkori csillagászok feljegyzései vezethetnek a kilencedik bolygó nyomára
Az eretnekség bélyegétől félve évekig nem adta ki művét a geocentrikus világkép sírásója
Mesterséges „csatornák” miatt hitték azt sokan a 19. század végén, hogy a Marson értelmes lények éltek

Kísérleteket és méréseket honosított meg

Nem csak összerakott egy saját távcsövet és megvizsgálta vele többek között a Hold felszínét, hogy felfedezze a holdkrátereket, hanem észrevette, hogy a Nap felületén foltok mozdulnak el. A legizgalmasabb élménye azonban minden bizonnyal a Jupiter négy holdjának megpillantása lehetett. Megfigyelte a bolygók mozgását, majd ez, valamint a Keplerrel folytatott levelezése megerősítette azt az egyre bizonyosabb véleményét, miszerint a világrendszereket illetően Kopernikusznak lehet igaza. A Föld – akárcsak a többi bolygó – a Nap körül kering, a Hold pedig a Föld körül. Galilei leírta megfigyeléseit az 1610-ben megjelent, Csillagászati Hírnök (Siderius Nuntius) című munkájában, és az egyház kíméletlen harcot indított ellene.

Galileo Galilei 1564. február 15-én látta meg a napvilágot Pisa városában. Giulia Ammannati és Vincenzo Galilei zenetudós hat gyermeke közül a legidősebbként – apja kívánságára – a Pisai Egyetemre ment, hogy orvosnak tanuljon. A családnak azonban elfogyott a pénze, és a pénzügyi nehézségek miatt Galileo abbahagyta orvosi tanulmányait. Ekkor fordította figyelmét a matematika és a természettudományok felé. Nagy lelkesedéssel tanulmányozta Arkhimédész műveit, majd 1589-től elkezdett matematikát tanítani a városban. Még csak 28 éves volt, amikor Toszkána nagyhercege engedélyezte számára, hogy elfogadja a Padovai Egyetem professzori állását.

Az egyetemen geometriát, mechanikát és csillagászatot tanított, miközben számos felfedezést tett a fizikában. Mechanikai kísérleteket és tanulmányokat is folytatott, és a fizikában az elsők között honosította meg a kísérleteket és méréseket, új módszereket adva ezzel a fizikának, és ezzel együtt a többi természettudománynak. Az itáliai fizikus, csillagász, matematikus és természettudós segített a ballisztika matematikai leírásában, és felírt egy precíz matematikai törvényt a gyorsulásra is. Eszerint a gyorsulás teljes útja, nyugalomból indulva, az idő négyzetével arányos. Galilei ezzel Arisztotelészt cáfolva (miszerint a testek „természetüknél fogva” lelassulnak és megállnak, ha nem hat rájuk erő) bebizonyította, hogy a testek mindaddig megőrzik a sebességüket, amíg egy másik erő – gyakran súrlódási – nem hat rájuk. Ez az alapelv vált Newton első mozgástörvényévé.

Bár nem ő találta fel, mégis ő volt az első emberek egyike, aki távcsövet használt az égbolt tanulmányozására. 1609-ben építette az első teleszkópját, amelyet augusztusban a velencei törvényhozóknak is bemutatott. A következő évben megjelentette első csillagászati eredményeit a Csillagászati Hírnök (Siderius Nuntius) című, rövid értekezésében. Ebben írt azokról a hegyekről és dombokról, amelyeket a Hold felszínén figyelt meg, és megközelítőleg megbecsülte ezeknek a nagyságát is. Ő észlelte először a Szaturnusz gyűrűjét is, bár értelmezni még nem tudta. Lejegyezte, hogy a Vénusz növekvő és fogyó ciklusokat mutat. Látott napfoltokat és felfedezte a Neptunuszt is, ám utóbbiról nem tudta megállapítani, hogy egy bolygó. Emellett számtalan, igen fontos csillagászati megfigyelést tett.