Éppen azért tanult művésznek Leonardo da Vinci, mert törvénytelen gyermek volt

A fókusz keresése

1476-ban Leonardót három másik fiatal férfival együtt letartóztatták a firenzei hatóságok „szodómia” vádjával. Hogy valamiféle rivális által koholt koncepciós eljárás, vagy valóban a kor elfogadott normáitól való eltérés volt-e a háttérben, nem tudni – a vádat végül ejtették, azonban Leonardo a következő két évben végzett tevékenységéről, de még hollétéről sincs adat.

1478-ban tűnik fel legközelebb, amikor két megbízást is kapott, amelyek egyikét sem fejezte be. Leonardo megbízhatatlanságának híre egyre szélesebb körben elterjedt, az évek során megbízói több pert is indítottak ellene – a művész azonban továbbra is képtelen volt tartani a határidőket. Amikor Verrocchio három tanítványát választották ki arra, hogy a Sixtus-kápolna festményeinek elkészítésében vegyenek részt, Leonardo nem volt köztük.

Leonardo szerencséjére megbízókból ennek ellenére nem volt hiány. 1482-ben készített ezüstből egy lírát – tehetséges zenész is volt egyúttal –, amely egy ló fejét mintázta. Lorenzo de Medicinek annyira megtetszett a műtárgy, hogy elküldte Leonardóval Milánóba, hogy egyfajta békegesztusként szolgáljon Milánó hercege, Ludovico Sforza felé. Az ajándék elnyerte a herceg tetszését, Leonardo pedig 1499-ig Milánóban dolgozott. Sforza felé elsősorban mérnöki tehetségét igyekezett kiemelni, és másodlagosnak beállítani festői vénáját.

Talán az új környezet, talán éppen a milánói udvarban őt körülvevő, nagy hatalommal bíró férfiak társasága miatt, de Leonardo egyfajta művészi átalakuláson ment keresztül: elkezdte befejezni megbízásait, és ekkoriban készített többet legnagyobb művei közül: A Sziklás Madonnát, illetve Az utolsó vacsorát.

Habár jóval lelkiismeretesebben dolgozott, szokásai megmaradtak korábbi, mások számára kifürkészhetetlen medrükben: sok esetben egész álló nap dolgozott úgy, hogy még csak nem is evett, majd három-négy nap szünetet tartott. Megbízói kételkedtek épelméjűségében, munkái azonban magukért beszéltek.

Leonardo hamar a Sforza család egyik kedvencévé vált, és több nagy munkát is rábíztak a városban, beleértve a milánói katedrális kupoláját, valamint egy óriási bronz lószobor, a Gran Cavallo elkészítését, ennek azonban csak egy hatalmas agyagmodelljéig jutott, mivel a kiöntéséhez szánt bronzból Sforza végül ágyúkat öntetett.

1499-ben menekülni volt kénytelen: XII. Lajos francia és II. Ferdinánd szicíliai és aragóniai király lángba borították Itáliát, Ludovico Sforzát megbuktatták, a Gran Cavallo modelljét pedig céltáblaként használták a bevonuló francia katonák. A művész előbb Velencébe ment, ahol a város védelmében alkalmazták hadmérnökként és építészként, majd 1500-ban visszatért Firenzébe.

1. Hátrányos helyzetből
2. A fókusz keresése
3. A hírnév előnyei
4. Az emberi test és lét rejtelmei

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

zsidóság

• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
• Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
• Ágyúkkal támogatta Ganz Ábrahám a magyar szabadságharcot
• Munkaszolgálatosok a keleti fronton
• Eredménytelenül szervezett titkos béketárgyalásokat David Ben-Gurion
• Kémből vált befolyásos üzletemberré az embermentő Oskar Schindler 
• Mit lehetett tudni a holokausztról 1944-ben Magyarországon?
• Több ezer zsidó életét mentette meg a holokauszt idején Ángel Sanz Briz