Ellentétes az osztrák-magyar kiegyezés megítélése a Monarchia utódállamaiban

2017. december 1. 10:02 MTI

Az 1867-es kiegyezés Magyarországon és Ausztriában pozitív esemény volt, a cseheknek és a szlovákoknak azonban csalódottságot és keserűséget okozott - mondták el annak a kerekasztal-beszélgetésnek a résztvevői, amelyet a kiegyezés 150. évfordulója alkalmából rendeztek az Andrássy-egyetemen csütörtökön Budapesten.

Korábban

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a kiegyezés körüli időszakot az I. világháború és a trianoni békediktátum előtti utolsó aranykornak, az utolsó „szép időszaknak” nevezte. A miniszter az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet eseményén kiemelte, a magyar és az osztrák politikai elit nagy teljesítménye volt, hogy egy „véres háború”, az 1848-49-es szabadságharc után egymásra találtak. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése Európa szomorú korszaka volt, megszűnt egy nagyhatalom, Közép-Európa pedig szabad prédává vált, és ez vezetett végül a II. világháborúhoz - mondta a miniszter.

Erhard Busek volt osztrák alkancellár azt mondta, Ausztriában manapság mitológiai jelentősége van a kiegyezésnek, egy emlék, amit bizonyos romantikával vesznek körül, de abszolút pozitív eseményként ítélik meg.

Ezzel szemben Karel Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter és Bába Iván, a Külügyminisztérium volt közigazgatási államtitkára, aki gyermekkorát Szlovákiában töltötte, arról beszélt, hogy a csehek és a szlovákok nagyon csalódottak és keserűek voltak a kiegyezés után, mivel elnyomottnak érezték magukat.

Bába Iván példaként elmondta, hogy a szlovákság támadásként élte meg például, hogy a magyar kormányzat bezáratta a három szlovák gimnáziumot. Schwarzenberg arról beszélt, hogy a kiegyezés után a magyarok és az osztrákok privilegizált nemzetek voltak, míg a többieket elnyomták. Ez az állapot fenntarthatatlan volt, egyre több probléma halmozódott fel, és mivel a birodalom képtelen volt a reformokra, elbukott.

Erhard Busek egyetértett ezzel a következtetéssel, és megjegyezte, a történtekből, és úgy általában a történelemből tanulnia kellene Európának, de véleménye szerint, ez nem sikerült eddig. A volt osztrák alkancellár szólt arról is, hogy a vasfüggöny lehullása után úgy tűnt, felerősödnek a közös vonások az európai országok között, és kulturális téren így is lett. Más területeken azonban még nagyon sok a munka, nem sikerült egyebek mellett azt elérni, hogy megfelelő hangnemben vitázzanak a problémákról az államok - fűzte hozzá.

Bába Iván erre úgy reagált, hogy az Európai Unió és Közép-Európa együttműködése - néhány buktató ellenére - sikertörténet. Létrejött ugyanis a visegrádi együttműködés, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás, így ezek az országok közös erővel indultak el a nyugati integrálódás irányába. Balog Zoltán ezzel kapcsolatban azt hangoztatta, hogy a regionalizmusnak van jövője a nemzetek együttműködése terén.