Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust

Megtréfált rómaiak

A capuai kiképzőtáborból szökéssel próbálkozók közül végül mintegy hetven, konyhai bárdokkal és nyársakkal felszerelt harcosnak sikerült kijutni. Szétverték a Capuából ellenük küldött alakulatokat, majd – a legyőzött katonáktól zsákmányolt fegyverekkel felszerelkezve – visszahúzódtak a Vezúvhoz.

A lázadást a rómaiak ekkor még csak gladiátorok színjátékának tekintették, és egy legyintéssel elintézték. Az ellenfél lebecsülésének meglett a következménye. Gaius Claudius Glaber praetor szervezetlen sereg élén támadt rá a lázadókra, akik szőlőindákból és ágakból készített köteleken ereszkedtek le az ostromlók támadásával ellentétes oldalon lévő, járhatatlan sziklákkal szegélyezett hegyoldalon. Hátulról támadva szétverték a meglepett Glaber csapatait, majd Publius Varinius praetor egységeivel is elbántak.

Capua amfiteátrumának maradványai a mai Santa Maria Capua Vetere községnél. A műemlék a Spartacus-féle felkelés után, Augustus császár idején épült – a felkelés dacára Capua a gladiátorviadalok egyik központi helyszíne maradt.

Időközben szabad parasztok és rabszolgák tömegei csatlakoztak a campaniai földeken portyázó, és a zsákmányt egymás között egyenlő arányban felosztó csoporthoz. Számuk hamarosan elérte a 70 ezret.

A sereg ezután két részre szakadt. A felkelők egy jelentős hányada Spartacus egyik alvezérével, Krixosszal tartott, míg a Spartacus vezette több tízezres – rablástól és római foglyok lemészárlásától sem visszariadó – tömeg az Appennineken keresztül az Alpok felé vette az irányt.

Krixos Kr. e. 72-ben az apuliai Mons Garganusnál vereséget szenvedett Lucius Gellius Publicola konzul seregétől, Spartacus azonban megállíthatatlannak bizonyult. Hadjáratáról különbözőképpen számolnak be a források.

Giorgio de Chirico: Gladiátoriskola - A harc (1928)

Appianosz tudósítása szerint Spartacus Közép-Itáliában legyőzte mind – a Krixos felett aratott győzelme után nyomába eredő – Gellius, mind Gnaeus Cornelius Lentulus Clodianus konzul seregét. Majd, miután „minden felesleges felszerelést elégetett, és valamennyi foglyot, még az igásállatokat is levágta, hogy serege könnyebben mozogjon”, Róma ellen indult. Hadaival Picenumnál ismét hatalmas vereséget mért a két konzuli seregre, de amikor az „örök város” falaihoz ért, „lemondott a Róma elleni támadás tervéről, mert még nem érezte magát harcra késznek, és serege sem volt kellőképpen felfegyverezve.”

Ezzel szemben Plutarkhosz arról számolt be, hogy a rabszolgahadsereg a Lentulus konzullal szemben aratott győzelem után az Alpok felé nyomult, és Mutinánál (Modena) szétverte Gallia Cisalpina helytartója, Gaius Cassius Longinus egységeit. A lázadók az Alpok hegyláncai előtt azonban hirtelen visszafordultak, és az Adriai-tenger partvonala mentén dél felé kezdtek el vonulni.

A lázadás kezdetén az elszökött rabszolgák el akarták hagyni Itáliát, ki-ki a maga szülőföldjére kívánt visszatérni.

A szakértők a váratlan lépést különféleképpen magyarázzák. Sokak szerint a felkelők megrészegedtek a sikerüktől, és úgy gondolták, a gazdag itáliai városok és vidéki villák fosztogatásával hasznosabban eltölthetik az idejüket. Vannak, akik a Pó áradását sejtik a visszakozás mögött, mások pedig úgy gondolják, az Alpok hatalmas hegyvonulatai is félelmet kelthettek a rabszolgaseregben. A döntésben emellett az etnikai különbségek miatt kialakult konfliktus is szerepet játszhatott.

Közben a szenátus a sorozatos kudarcok miatt felmentette a két konzult, Gelliust és Lentulust, és Marcus Licinius Crassus praetort tette meg a sereg fővezérévé. Bár Spartacus sokáig hősiesen ellenállt, a szicíliai rabszolgatömegekkel való egyesülésének terve meghiúsult, és a rabszolgahadat végül Crassus, a későbbi triumvir győzte le a Silarus-folyó közelében Kr. e. 71-ben. A megtorlás kegyetlen volt. Elrettentésként 6000, az ütközetet túlélő rabszolgát feszítettek keresztre a Via Appia mentén. Spartacus feltehetően elesett a csatában, és testét tömegsírba temették.

1. Öntudatos rabszolgák
2. Megtréfált rómaiak
3. Sziszifuszi küzdelem
4. Spartacus, a szupersztár

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején