Egy túl nagyra sikerült navigációs kitérő vezetett Brazília felfedezéséhez

„Föld!” – Brazília megpillantása egy 1900-as festményen

Reménytelen vállalkozás

Portugália 1249-re szerezte vissza a móroktól a déli Algarve tartományt, ezzel a reconquista számukra hivatalosan véget ért. A keresztény portugál királyok azonban folyamatosan indítottak kisebb-nagyobb hadjáratokat Észak-Afrika arab erősségei ellen. 1415-ben elfoglalták a ma Spanyolországhoz tartozó, Marokkó szomszédságában fekvő Ceutát, amely az első tengerentúli gyarmatuk lett.

A mindössze egymillió lakosú, gazdagnak korántsem mondható, Európa peremvidékén fekvő kis tengerparti ország megedződött az arabok elleni harcok során, ám a nagypolitikába sokáig esélye sem volt beleszólni. Egyetlen dolgot tehetett: kihasználta sokáig egyáltalán nem értékelt helyzeti előnyét, és tengerészeti vállalkozásokba fogott.

Idővel a fő cél az lett, hogy alternatív utakat felfedezve kikerülje az itáliai és az oszmán kereskedők által ellenőrzött földközi-tengeri útvonalakat, és önerőből jusson el a mesés keleti fűszerbirodalomba, Indiába, amelytől sorsa jobbra fordulását remélte.

I. János király negyedik fia, Tengerész Henrik (1394–1460) pénzügyi támogatásával és ügyes szervezőmunkájának köszönhetően számos felfedező indult nyugat és dél felé az ismeretlenbe. Hamarosan felfedezték az Azori-szigeteket, Madeirát, és kimerítő, több évtizedig elhúzódó küzdelem során egyre délebbre hatoltak Afrika partjai mentén. (Az expedíciók további ösztönző indoka volt a kereszténység terjesztése, az iszlám elleni harc, valamint a titokzatos János pap birodalmának megtalálása, amellyel szövetségben kelet felől ronthattak volna a Közel-Kelet arab vidékeire.)

Tengerész Henrik feltételezett portréja – újabban vita tárgya, valóban őt ábrázolja-e a festmény

A térképek ismeretében nehéz belegondolnunk, milyen veszélyes volt minden hajóút, amely elindult dél felé, ugyanis a korabeli embernek fogalma sem volt, mekkora valójában az afrikai kontinens. Amikor a sokadik expedíció tengerészei a mai Libéria és Elefántcsontpart vidékénél észlelték, hogy tartósan kelet felé vezet a partszakasz, azt hitték, hogy elérték Afrika legdélebbi pontját. Később keserűen ismerték el tévedésüket, és néhány száz tengeri mérföld után ismét dél felé fordultak hajóikkal.

Azért is tűnt a portugál vállalkozás sokszor reménytelennek, mert az uralkodó széljárás ellehetetlenítette, hogy végig a part mentén hajózzanak. A déli irányú haladás érdekében célszerű volt távolodniuk Afrika partjaitól, és kisebb, délnyugat felé tartó hurkokban kellett haladniuk, hogy később újra kikössenek idegen partokon.

Előfordult, hogy az általuk ismert legdélebbi ponttól visszafelé tartó útjuk során a szakaszonként hátrahagyott szállítóhajókon alig maradt életben néhány társuk, akik őrizték számukra a szükséges felszereléseket.

Mindezek ellenére rendíthetetlen hittel folytatták tengeri vállalkozásaikat, amelyek során újabb és újabb hajók térképeztek fel korábban teljesen ismeretlen partszakaszokat, ahol fából vagy vasból keresztet állítottak fel. Számos alkalommal megtörtént, hogy mire újra eljutottak a megjelölt pontig, a keresztet már ledöntötték az ellenséges bennszülöttek. (Természetesen a portugálokat sem kellett félteni: a harcban edződött, a diplomáciához kezdetben vajmi kevesen konyító, viharvert tengerészek lelkiismeret-furdalás nélkül irtottak ki településeket kezdetben az afrikai partokon, később Indiában, majd az Ádeni-öböl, valamint a Vörös-tenger vidékén.)

A hosszú és kimerítő küzdelem végül kifizetődővé vált: az évtizedeken át gyűjtött földrajzi, hajózási és navigációs információk, hajóépítési technikák, tengerészeti tapasztalatok hatalmas előnyt biztosítottak a kis tengerész országnak versenytársaival szemben. A sokáig elérhetetlennek tűnő India pedig egyre közelebb került.

A tengerésznép első jelentős sikerét 1487–88-ban aratta, amikor Bartolomeu Dias elérte, majd megkerülte a Jóreménység fokát. A fentiekben említett, köríves technikát követve Dias sokáig nem is észlelte, hogy mit tett: társaival megtalálta Afrika legdélebbi pontját, amelyet megkerültek, és kelet felé még megtettek közel 700 kilométert, mielőtt visszaindultak Lisszabonba.

Vasco da Gama 1498-ban teljesítette a fél évszázados álmot, a hosszú munka gyümölcse beérett: kiköthetett Indiában, ahol mesés gazdagságra lelt, ám rájött, hogy az araboktól nyüzsgő, a portugálok megjelenése előtt békés kereskedelmi központ meghódítása (vagy legalább egy állandó telephely kialakítása) különleges kihívás lesz.

1. Reménytelen vállalkozás
2. Értéktelen föld?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2017

• Páratlan párok – megjelent a Múlt-kor nyári száma
• Kirakatházasság 1932-ből
• Róma mindenható matrónája
• Amerikai mámor Magyarországon
• Egy zárdából megszöktetett, boldoggá avatott Árpád-házi hercegnő
• Záray Márta és Vámosi János
• Paraguay tirannoszaurusza
• Az evezősök, művészek és bohémek gondtalan reggelije
• A tudomány és a sport kastélya Tordason