Egy szerencsés találkozásnak köszönhetően gyógyult ki a maláriából Bíró Lajos

A felkészülés évei

Bíró Lajos elemi iskolai tanítójának, a zilahi kollégiumban töltött éveinek és egy természetbúvár református papnak köszönhette természettudományos érdeklődését. Eredetileg orvosnak vagy mérnöknek készült, de családját támogatnia kellett, ezért a teológiai tanulmányokat választotta. Titkon már ekkor bízott abban, hogy misszionáriusként eljuthat majd a trópusokra.

Debrecenben megerősödött benne elhatározása, ekkor már biztosan tudta, hogy „utazó természetvizsgáló” akar lenni. Budapestre költözve tanulmányait abbahagyta, nevelői és tanítói állást vállalt, rovarkutatókkal ismerkedett meg, és megjelentek első tudományos publikációi is.

A nagy utazás előtt ismereteinek gyarapíttásán túl maga is hozzájárult Magyarország természetrajzának feltárásához. Megírta Kecskemét állattani monográfiáját, rovartani kutatásokat végzett a Tátrában és Erdélyben. Útja visszakanyarodott az egyetemre is, de ezúttal a bölcsészkarra. Nagy elszántsággal és szorgalommal gyűjtött, publikált, nyelvet tanult és tanulmányozta a preparálási módszereket.

Mint sok más kezdeményezést, az ő tervét is a millenniumi ünnepségekre való felkészülés lendítette előre. Az ország faunáját bemutató kiadvány előkészítési munkálatai közben felmerült, hogy Bírót bízzák meg a „távoli egzotikus tájak természeti újdonságainak megismertetésével”. Közben a tudós körök az Új-Guineában elhunyt Fenichel Sámuel természetrajzi és néprajzi gyűjtő munkájának folytatását sürgették. A pozíció elnyerésére Bíró Herman Ottót is támogatói között tudhatta.

Mivel nem volt a múzeum alkalmazottja, így saját kutatójukként nem küldhették expedícióra. Ezt végül azzal hidalták át, hogy 60 ezer darabos gyűjteményét megvették tőle, ezzel meglett az induláshoz szükséges összeg, továbbá szerződést kötöttek vele, hogy az Új-Guineában gyűjtött rovarokat és tárgyakat is megvásárolják. Indulása előtt a múzeum munkatársai felkészítették az etnográfiai gyűjtésre és megismerkedett a fotózás művészetével is.

Bíró 1895. november 7-én hagyta el Budapestet és a következő év január elsején szállt partra Német Új-Guineában. A terület 1884-ben lett német birtok, amelyet az Új-Guinea Társaság vett bérbe a kormánytól. A társaság tagjai dohányültetvényeket hoztak létre maláj és kínai munkásokkal. Bíró érkezésekor a kedvezőtlen éghajlat és terepviszonyok miatt az európai telepesek a parton elszórva éltek, és sokan hunytak el a pusztító maláriában.

A magyar gyűjtő többnyire európaiak által érintetlen területeken járt, ismeretlen kultúrákat fedezett fel, természetrajzi és etnográfiai szempontból is unikális leírásokat készített és tárgyakat gyűjtött. Elkészült kötetei kedvező visszhangra leltek nemzetközi tudományos körökben. Nagyon jó kritikákat kapott, azt írták róla, páratlan gyűjteményével a múzeumot európai hírűvé emelte.

A trópusokat megjárt gyűjtő portréja

Mivel sok olyan helyen járt, ahol sosem láttak még előtte fehér embert, varázslónak tartották, és több helyi felesége is volt. Egyikükkel egy pápua faluban lakott, így az őslakosokkal közeli viszonyt sikerült kialakítania, a gyarmatosítókkal való vitás ügyeik elrendezésében is segített.

1. A felkészülés évei
2. A trópusok magyar kutatója

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2012

• Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• A férjét istenítő vörös grófnő
• A pártfeleség
• "18 évet vártam erre a napra"
• "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
• A kormányzó hitvese
• A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
• A magány rabjai
• A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén