Egy „meztelen bölcselő” is adott tanácsokat Nagy Sándornak hadjáratai során
2024. október 27. 16:05 Múlt-kor
Korábban
Egy hadjárat vége, egy kultúrközi kapcsolat kezdete
Nagy Sándor nem jutott sokkal messzebb a legnagyobb indiai győzelmének helyszínétől. A Gangesz mentén terült el Maghada fejedelemsége, amelyet az uralma alá akart vonni. Azonban a súlyos veszteségek, majd a monszunesőben való előrenyomulás alaposan megtépázta a hadsereg morálját, ezért a Hüphaszisz folyón való átkelés előtt fellázadtak, és közölték az uralkodóval, hogy ők egy tapodtat sem mennek tovább.
Az ingerült Nagy Sándor végül engedett a követelésnek, és visszavezette a seregét az Indushoz. Ott azonban nem a szárazföldi utat választotta, hanem hajókat ácsoltatott, és a sereg egy részét a folyón vitette lejjebb.
Pórosz meghódolása Nagy Sándor előtt Kr. e. 326-ban Alonzo Chappel 1865-ös művén
Az Indiából történő távozást persze nem úszta meg harcok nélkül, ugyanis olyan területeken kellett keresztülhaladnia, amelyeket korábban nem hódított meg. A serege így ismét nehéz harcokba bonyolódott, sőt ő maga újra megsérült, egy nyílvessző a vállán keresztül megsértette a tüdejét is.
Az Indus torkolatánál a serege egy részét hajóra rakta, a többivel viszont ő maga menetelt vissza Perzsiába. A legnagyobb veszteségeket ekkor szenvedte el, a mai Beludzsisztánon keresztül az óceán közelében vezető úton ugyanis egy ekkora embertömeg számára nem volt elegendő élelem és ivóvíz. A visszaút során Nagy Sándor maga is a katonáival együtt menetelt, és szomjazott. Mindez azonban nem változtatott azon, hogy a serege harmada meghalt, és az összes nő és gyerek odaveszett az úton.
Bár Nagy Sándor hódítása csak egy rövid mementó volt India sokszínű történetében, mégis utat nyitott a görögök és a szubkontinens közvetlen kapcsolatának. A makedón uralkodó által megalapított városok és szatrapiák hosszú ideig befolyásolták a helyi történelmet, sőt királyságok jöttek létre India északnyugati részében, amelyeknek az elitje sokáig a hellenizmust tekintette követendő példának.
I. Démétriosz (ur. Kr. e. 161-150) uralkodása idején vert pénzérme, melyen jól látható az általa viselt elefántos korona
Az ún. Indo-görög Királyság mintegy két évszázadig biztosította a folyamatos kulturális kapcsolatot a két világ között. A görög stílusjegyek keveredése a helyi művészettel évszázadokon keresztül megfigyelhető volt. Az álló, és a kezeit áldón kiterjesztő Buddha-szobrok is a görög művészetből nyerték ezt a kompozíciót.
Hasonló hatások figyelhetőek meg például a pénzérméken is. I. Démétriosz, az Indo-görög Királyság alapítója például elefántfejjel a fején ábrázoltatta magát, India meghódításának szimbólumaként. A görög hódítók leszármazottai egyébként pozitívan viszonyultak a buddhizmushoz, a buddhista filozófiához is, és uralmuk alatt támogatták a követőit.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
