Egész életében a forradalmát hajszolta Vlagyimir Iljics Lenin

2023. január 21. 15:05 Múlt-kor

Korábban

Forradalom és polgárháború

1917 februárjában a pétervári ipari munkások sztrájkjával újabb forradalom vette kezdetét Oroszországban. Lenin és más kommunisták tárgyalni kezdtek a német kormánnyal, amely végül egy fizikailag lezárt vasúti szerelvényben engedélyezte neki és 31 társának az átutazást.

Lenin áprilisban érkezett meg Pétervárra, ahol azonnal mind az itteni tanácsot (szovjetet) uraló eszerek, mind a mensevikek ellen kezdett agitálni, amiért támogatták a Kerenszkij-féle ideiglenes kormányt.

A központi hatalmakkal való azonnali békekötést szorgalmazta, valamint az ipar és a bankok azonnali államosítását. a Pravda („Igazság”) című újság lapjain a munkásokat, katonákat, tengerészeket és parasztokat célozta meg, és próbálta a saját oldalára állítani.

A kampányolás negatív hatással volt Lenin egészségére, aki a nyáron Finnországba utazott pihenni. 1917 augusztusában itt érte a hír, hogy a hadsereg vezérkari főnöke, Kornyilov tábornok Pétervár ellen vonul, Kerenszkij pedig a pétervári szovjettől kér segítséget a város védelmére.

A puccskísérlet végül nem érte el a várost, szeptember folyamán azonban mind a moszkvai, mind a pétervári szovjetben megszerezték a többségi irányítást a bolsevikok.

Októberben az eddigre szintén bolsevik többségű Forradalmi Katonai Bizottságot arra utasította az ideiglenes kormány, hogy vegye át az irányítást Pétervár kommunikációs, közlekedési, nyomdai és közműközpontjai felett.

A november 6-áról 7-ére virradó éjjel a bolsevikok megrohamozták a kormány székhelyéül szolgáló Téli Palotát, kijelentették az ideiglenes kormány megdöntését, és kikiáltották a Népbiztosok Tanácsának létrejöttét.

A következő fontos lépés az ideiglenes kormány által télre kiírt alkotmányozó gyűlés látszólagos engedélyezése, majd januárban ellenforradalmivá nyilvánítása volt – a hatalmukkal visszaélő bolsevikok alig egynegyedét szerezték meg korábban a gyűlés helyeinek, így annak tényleges lebonyolítása mellett nem lett volna esélyük egyedül kormányozni. A gyűlést januárban végül fegyverrel feloszlatták.

Lenin tudta, hogy a helyzet polgárháborúval fenyeget, azonban arra számított, hamarosan egész Európán végigsöpör a proletárforradalom, amelyet az orosz bolsevikok feladata támogatni.

Márciusban a Népbiztosok Tanácsa Moszkvába költözött, majd megkezdte az államosításokat és más átalakításokat.

1918. március 3-án a központi hatalmakkal megkötötték a breszt-litovszki békét, amely óriási területeket adott át Németországnak az azonnali békéért cserébe.

A krónikus élelmiszerhiány miatt egyre több helyen erőszakkal kezdett ellenállni a nép a bolsevikok uralmának, elsősorban a cári haderő tábornokainak vezetésével. Kezdetét vette az orosz polgárháború.

1918 júliusában az addig többfelé rejtegetett cári családot Jekatyerinburgban kivégezték, a parancsot alighanem maga Lenin adta ki, vagy legalábbis hagyta közvetlenül jóvá.

A novemberi európai fegyverszünet után az egykori orosz területekről visszavonuló német csapatok helyére szovjet csapatok vonultak be, amelyek azonban a létrejövő független Lengyelország csapataival ütköztek meg, és szenvedtek vereséget – az 1921-ben megkötött rigai béke jelentős területeket adott át Lengyelországnak.

előző oldal következő oldal 4 / 5