Csontváry két óriásfestményének párhuzamos keletkezéstörténete

Csontváry életpályájának kétségkívül az a legizgalmasabb momentuma, hogy vajon miért érezte úgy ez az orvostudományt, kereskedelmet és jogot is tanult sikeres iglói gyógyszerész, hogy festőművésszé kell válnia.

Akár egy isteni sugallat, akár a belső motiváció vezette, a karrierváltását tudatosan, egy racionálisan kidolgozott program szerint tervezte meg: tanácsot kért, tájékozódott a tanulási lehetőségekről, majd ahogy sokan ma is tennék, önsegítő irodalomhoz fordult. „Meghozattam az Önsegély című munkát, azt hiszem, Schmilestől [sic!], amelyből megtudtam azt, hogy minden nagy munkához nagy idő kell, s hogy a nagy időhöz csak pénz kell, amely nem állott rendelkezésemre.”

Így Csontváry tíz éven át dolgozott szorgalmasan, hogy megteremtse új hivatása pénzügyi hátterét, aztán céltudatosan és gyorsan megtanult és megnézett mindent, amiről úgy gondolta, hogy szüksége lehet rá. Mohó és naiv tudásvágy munkált benne: mindent látni, mindent tudni, mindenhová eljutni.

Első lépésként 1894-ben Münchenbe utazott, hogy Hollósy Simon festőiskolájában megkezdje művészeti tanulmányait. Münchenből Karlsruhébe, majd Párizsba ment tanulni, ám még ezek után a stúdiumok után sem érezte kellően felkészültnek magát, ezért elődei hagyományát követve európai körutazásra indult.

Rohamtempóban szelte át egyik országot a másik után, de a távoli, egzotikus vidékek mellett mindvégig fontos maradt számára a hazai táj is: a Tátra bércei közé rendszeresen visszatért.

A „nagy motívumok”

Csontvárynak – a XIX. századi klasszicizáló romantikus vedutafestőkhöz hasonlóan – szinte lételemévé vált az utazás. Barangolásai során többnyire hagyományos témákat, képeslapokon is ábrázolt népszerű helyeket: hegyeket, vízpartokat, városokat és antik romokat festett meg.

Eközben azonban szüntelenül kereste az egyre nagyobb távlatú látványokat, amelyek a „nagy motívumok” megörökítésére készítették fel. Kísérletezett a különböző nézőpontok és napszakok, illetve különleges megvilági hatások megragadásával is, aminek legfontosabb helyszínei a dalmáciai Trogir, a Nápolyi-öbölben fekvő festői kisvárosok és a szicíliai Taormina voltak. Utóbbiba 1901 és 1905 között összesen három alkalommal tért vissza, általában a téli hónapokban.

Ezzel párhuzamosan a nyarak egy részét viszont a szülőföldjén, a Tátrában töltötte. Mindkét helyen talált magának egy-egy „nagy motívumot”, egy-egy olyan páratlan tájélményt, amelynek jelentőségét a különleges természeti környezet, az építészeti alkotások és a hely szellemének együttese adta.

A cikk teljes terjedelmében a Múlt-kor történelmi magazin 2024. tavaszi számában olvasható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Hitler

• A rossz időjárási viszonyok mentették meg Hitler életét
• Hitler a lövészárokban tett szert katasztrófákhoz vezető küldetéstudatára
• Villámháborúval vette kezdetét a második világégés
• Kosárlabdázással és kertészkedéssel is szívesen töltötték idejüket a legvéresebb kezű diktátorok
• Korántsem biztos, hogy véget ért volna a háború a Valkűr sikerével
• Tíz meglepő tény az angliai csatáról
• Hitler legrégebbi harcostársa volt a hosszú kések éjszakájának fő célpontja
• Kegyvesztése után az amerikaiaknál lelt menedékre Hitler közeli barátja
• Lecserélte a francia forradalom jelszavait a németekkel kollaboráló rezsim