Csodavárás után rossz döntések sorozata – az illúziókat vesztett Károlyi Mihály

Károlyi Mihály egy hajó fedélzetén, 1912 (Kép forrása: Fortepan/ Library of Congress)

Régi magyar arisztokrata család sarjaként Budapesten látta meg a napvilágot. A budapesti egyetemen doktorált jogból, majd bekapcsolódott a szövetkezeti mozgalom szervezésébe. 1901-ben szabadelvű programmal indult a választáson, 1905-ben győzött a pétervásári választókerületben, de egy év múlva már nem jutott mandátumhoz.

1910-ben pártonkívüli függetlenségi programmal került be ismét a parlamentbe a kápolnai kerület képviselőjeként. Károlyi élesen bírálta Tisza István erőszakos, az ellenzéki obstrukciót letörni akaró politikáját, 1913-ban egy szóváltásuk után párbajoztak is. 1914-ben elvette a nála húsz évvel fiatalabb, szintén baloldali érzelmű Andrássy Katinka grófnőt, aki élete végéig hű társa maradt.

Az első világháború kitörése után, már 1915-ben követelte a kilépést, pacifista álláspontját akkor is képviselte, amikor az egyáltalán nem volt népszerű. 1916-ban az általa vezetett háborúellenes frakció Függetlenségi és 48-as Párt néven kivált a Függetlenségi Pártból.

Károlyi fokozatosan az ellenzék integráló személyisége, a legnépszerűbb magyar politikus lett. 1918 őszén, miután Tisza István kormányfő az Országgyűlésben bejelentette, hogy a háborút elvesztettük, Károlyi október 23-án megalakította a Magyar Nemzeti Tanácsot, s október 25-én közzétette programját. A vesztes világháború után szinte egyöntetű támogatást élvezett, a tömegek benne látták azt a politikust, aki a lehető legkedvezőbb békét érheti el Magyarország számára.

Ez a megalapozatlan várakozás sodorta az ország élére: amikor október 31-én megkapta miniszterelnöki kinevezését a királytól, olyan egymástól távol álló politikusok is vállalták vele az együttműködést, mint a konzervatív Apponyi Albert és a későbbi fajvédő Gömbös Gyula. (Kinevezése napján lőtték agyon katonák Tisza Istvánt, s bár Károlyi érintettségét soha nem bizonyították, rávetült az esemény árnyéka.)

Frontról hazatérő katonák esküdtek fel az őszirózsás forradalomra és az új kormányra

Károlyi békülékeny politikát folytatott, bízva abban, hogy ezzel kedvezően befolyásolhatja a béketárgyalások menetét. A győztesek azonban csak nacionalista politikust láttak benne, s az 1918-as fegyverszüneti egyezményt sem tartották tiszteletben, Károlyi pedig nem tett eleget az ország újbóli felfegyverzéséért.

Bevezette az általános választójogot, biztosította a gyülekezési és a sajtószabadságot, megkezdte a földosztást, de a háborús vereség, a környező kisantant területfoglalásai, a nemzetiségek elszakadási mozgalmai miatt kialakult válságban tehetetlennek bizonyult és fokozatosan elszigetelődött.

Károlyi 1919. január 11-én lemondott, és a Nemzeti Tanács köztársasági elnöki minőségben ideiglenes államfői hatáskörrel ruházta fel. Amikor 1919. március 20-án megérkezett az antanttól a teljesíthetetlen területi követeléseket tartalmazó Vix-jegyzék, másnap lemondott, hogy a szociáldemokraták kezébe adja a hatalmat.

Azok azonban az ő tudta nélkül a fogházban ülő kommunista vezetőkkel alakítottak kormányt, a Tanácsköztársaság kikiáltásáról szóló proklamáció Károlyi aláírásával jelent meg – amit hamisítványnak minősített. Az országot július 4-én hagyta el.

Károlyi Mihály és Andrássy Katinka a római magyar nagykövetség kertjében, 1942

Az emigrációban a magát már szocialistának nevező, később a kommunistákkal is kapcsolatot kereső Károlyi agitált a Horthy-rendszer ellen, itthon 1923-ban hazaárulás és hűtlenség vádjával vagyonelkobzásra ítélték.

1934-ben feleségével Svájcba költöztek, majd Londonban és Párizsban éltek, igen szerény anyagi körülmények között. A második világháború után, 1946. február 14-én rehabilitálták, májusban hazatért. 1947-től párizsi nagykövet volt, de a Rajk-per és más törvénytelenségek elleni tiltakozásul 1949 októberében lemondott, és a Rákosi-rendszerrel szembefordulva másodszor is az emigrációt választotta.

Utolsó éveit a politikától visszavonulva, a franciaországi Vence-ban töltötte, itt halt meg 1955. március 19-én. Földi maradványait 1962-ben szállították haza és a Kerepesi temetőben temették újra. Emlékiratait Egy egész világ ellen címmel 1922-ben adták ki Münchenben, majd 1965-ben Budapesten.

Hit illúziók nélkül című újabb önéletírása angolul 1956-ban Londonban, majd magyarul 1977-ben jelent meg. A Parlament mellett 1975-ben állították fel Varga Imre által készített szobrát, amelyet 2012 márciusában elszállítottak, és Siófokon helyeztek el.

Személyének és tevékenységének megítélésében ma sincs konszenzus. Károlyi becsületes, önzetlen és jóhiszemű, de nem túl tehetséges politikus volt, aki miniszterelnökként katasztrofális teljesítményt nyújtott. Ugyanakkor nem lehet kizárólagosan őt felelőssé tenni a történelmi Magyarország széteséséért. Az eseményekre kevés ráhatása volt: az ország felosztásáról már 1918 elején döntés született az antant köreiben, s a párizsi békekonferencián a vesztesek által hangoztatott érvek süket fülekre találtak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Kádár

• Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály
• Bár szakmai tapasztalata nem volt, mégis az MTI személyzeti vezetője lett Kádár János felesége
• Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt
• Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?