Családja és borzasztó gyermekkora állhatott Sztálin viharos magánéletének hátterében

2020. augusztus 11. 18:47 Herritz Márton

Korábban

Sztálin családi fészke

Hosszú idő után akkor lett Sztálinnak állandó otthona, amikor családjával beköltözött a Zubalov-villába. A házaspáron és fián kívül ekkor került ide Jakov is, akivel a mostoha meglehetősen hűvösen bánt, és a fiú zárkózottsága és szótlansága miatt a férjét sajnálta. A naiv nőben fel sem merült, hogy a félárva fiú gondoskodó apa nélkül élte túl a gyermekkorát.

Sztálin ugyanerre a birtokra költöztette barátját és harcostársát, Szergej Kirovot is, így az asszonynak és a gyerekeknek is a legközelebbi ismerősei magas rangú kommunista pártfunkcionáriusok lettek.

Nagyezsda feladata lett a közös ebédek és piknikek lebonyolítása is. Szvetlána visszaemlékezéseiből kiderül, hogy gyermekkorában gyakoriak voltak az olyan vendégek, akik előbb-utóbb gyanút keltően elmaradtak a vendégasztaltól.

Nagya és Sztálin kapcsolata az 1920-as évek közepétől egyre hűvösebbé vált, és bár 1926-ban megszületett lányuk, a már említett Szvetlána, akit – családjából egyedüliként – rajongva szeretett Sztálin, a feleségével egyre kevesebbet foglalkozott.

Az évtized végén leginkább már csak levélben tartották a kapcsolatot. A nő beiratkozott a Novaja Bassmanaja Nehézipari Akadémiára, így a szemeszterek idején tanulmányaival volt elfoglalva, nyáron pedig – jobbára Sztálin nélkül – Szocsiban nyaralt a gyerekekkel.

(Ön)gyilkosság?

Sztálin felesége 1932. november 9-én, a „nagy októberi szocialista forradalom” 15. évfordulójának napjaiban lett öngyilkos. Rögvest megkezdődtek a találgatások: vajon nem megmérgezték-e, illetve nem maga Sztálin gyilkoltatta-e meg a feleségét.

Annyi bizonyos, hogy a házasságuk már évek óta nagyon felszínes volt, ritkán találkoztak. A diktátor személyisége eleve meggátolta azt, hogy rendeződjön a viszonyuk, ugyanis betegesen elvárta a hódolatot és hűséget minden alattvalójától, így saját feleségétől is. Hiúsága okán élvezte, ha hízelegnek neki, Nagyezsda féltékeny, szemrehányó levelei pedig inkább olajat öntöttek a tűzre.

A diktátor feleségének halála után természetesen nem lehetett nyilvánosságra hozni az öngyilkosság tényét, vakbélgyulladást jelöltek meg a halál okául. Ez egyébként annyiban nem állt messze a valóságtól: a nő valóban járt külföldön, és orvosi konzíliumot is tartottak az ügyében, amely szerint hamarosan meg kellett volna műteni. A legkülönbözőbb legendák terjedéséhez az is hozzájárult, hogy Sztálin feleségében árulót látott: a nő elméjét úgymond megmételyezte az ellenzék és Buharin, ezért követett el öngyilkosságot, ezzel árulva el férjét.

A rendelkezésre álló forrásokat elemezve nehezen kérdőjelezhető meg az öngyilkosság ténye, Sztálin gyakorlatilag lányát és édesanyját leszámítva semelyik családtagjával nem volt kíméletes, joggal lehet úgy fogalmazni, hogy gyakorlatilag ő kergette az öngyilkosságba a feleségét, akinek sírját a temetést követően egyszer sem látogatta meg. Sztálin paranoiája a terrorral, a megfélemlítéssel, az intrikákkal, a gyanúsítgatással megmérgezte a Szovjetuniót. Miért ne tette volna ugyanezt a saját családjával is?

előző oldal 4 / 4