Légiháború Magyarországon

Légoltalmi mentés: 2-300 ezer kitelepülő

1944. április 3-án az országot a szó szoros értelmében elérte a háború. A székesfőváros tanácsnoki kara a támadás után azonnal, már a kora délutáni órákban rendkívüli értekezletet tartott dr. Brody László helyettes polgármester elnökletével, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket. Határoztak a kibombázottak azonnali elhelyezéséről és ellátásáról. A légitámadások károsultjai meleg étkezést kaptak a lakásukhoz közel eső hatósági főzőhelyek egyikén.

A polgármester felhívta a károsultak figyelmét, hogy a támadást követő 3 napon belül keressék fel a lakásuk szerinti illetékes kerületi elöljáróságok népjóléti osztályát nyilvántartásba vétel, élelmiszerjegyekkel való ellátás céljából. Hasonlóképpen szabályozták az ellátást a főváros környéki városokban és községekben, Kispesten, Pestszenterzsébeten, Soroksáron, Csepelen; megszervezték a ruhanemű és az azonnali pénzsegély juttatását is.

Április 4-én összeült a kormány. Első intézkedésével azonnal kiterjesztette a statáriumot a légiriadó alatt elkövetetett minden nagyobb bűntényre, rablásra, fosztogatásra, gyilkosságra.

A légoltalmi kiürítési kormánybiztos - aki egyben a légoltalom országos parancsnoka volt - még aznap közleményt adott ki Budapest és közvetlen környékének - Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városok, valamint Albertfalva és Csepel községek - kiürítésére.

Nem költözhettek ki: a közlekedési vállalatok személyzete, a hadiüzemekben dolgozók, a tűzoltók, a pénzintézeti dolgozók, orvosok, gyógyszerészek, szülésznők, a temetkezési vállalatok dolgozói, élelmiszer-kereskedők, a kisiparosok többsége, valamint a légoltalmi szervezetekbe beosztottak. Ők kötelesek voltak helyükön maradni. Felhívták a lakosság figyelmét, hogy az elszállítás városrészenként, a legrövidebb időn belül megtörténik.

Aki önként kiköltözött, lakásutalványt kapott. Előnyben részesítették azokat, akik rokonokhoz, ismerősökhöz költöztek. A kitelepítendő lakosságot két kategóriába osztották, elsőbe tartoztak a közhivatalok, valamint a hadiüzemek dolgozói, akiknek a kitelepítését az iparügyi miniszter, illetve a hivatal vezetője, a másodikba a lakosság többi részét sorolták. Kényszerelhelyezést csak a kibombázott, hajléktalanok elhelyezése esetén alkalmaztak.

Az első kitelepítő vonatok április 7-én indultak. A napi sajtó rendszeresen közölte honnan és mikor indulnak szerelvények. A lakosság szigorú ütemterv szerint a fővárosi pályaudvarokon létesített berakodási helyekről induló szerelvényeken hagyta el a fővárost.

A kitelepülők számáról nincs megbízható adat, azonban a vonatok nagy számából mintegy 2-300 ezer főre lehet következtetni. A következtetések szerint a veszélyeztetett területek (Bp. IX., X., XII. kerületek, Csepel, Pestszenterzsébet, Újpest, stb.) lakosságának nagy része elhagyta lakhelyét. E számítás helyességét igazolja, hogy a későbbi támadások során, e helyeken már lényegesen kisebb volt a lakosság vesztesége.

1. Az intenzív légi hadviselés főcsapása Budapestet érte
2. Légoltalmi mentés: 2-300 ezer kitelepülő
3. Kárfelszámolás szünet nélküli bombatámadások között
4. Végső számvetés