Hadvezér-életrajzok Hannibáltól Rommelig

Az érdeklődés középpontjában Robin Lane Fox 1974-ben megjelent "Nagy Sándor" című kötetének újabb kiadása áll. Az ókort kitűnően ismerő angol történész, aki a korabeli fegyverzetet és Nagy Sándor harci technikáját rekonstruálta Stone filmje számára, annak idején Görögországból kiindulva egészen Indiáig utazott Sándor nyomában. Az utazás során szerzett élményeinek és élénk fantáziájának köszönhetően 800 oldalas érdekfeszítő kötetében megírta a világhódító életrajzát, amely helyenként inkább történelmi regény stílusát öltötte.

Nagy Sándor személyiségének minél élethűbb ábrázolása kedvéért Fox vitatható eljárást választott. Szerinte, mivel Sándor Homérosz hősének, Achillésznek a nyomdokaiba akart lépni, ezért Homérosznak a görög hősről készült leírását a macedon uralkodóra is vonatkoztatni lehet. Ugyanakkor arra a tényre alig történik utalás Fox könyvében, hogy Nagy Sándor nem rendelkezett világos politikai koncepcióval és birodalmában kaotikus állapotok alakultak ki.

Hannibál karthágói hadvezér Nagy Sándor utódjának tekintette magát. Életrajzírója, Pedro Barceló szerint azonban ő nem Achillészre, hanem Heraklészra hivatkozott. Hannibál 26 évesen - tehát csaknem olyan fiatalon, mint Nagy Sándor - lett hadvezér. Mindketten nagyhatalommal szálltak szembe - Sándor a perzsákkal, Hannibál pedig a rómaiakkal. Barceló szerint a karthágóinak az az elképzelése, hogy a rómaiakat Itáliában győzi le, az ókori hadtörténelem egyik legmerészebb és legragyogóbb elképzelése volt - még ha kudarccal végződött is.

Az életrajz írója megkísérli eloszlatni azokat az előítéleteket, amelyek szerint Hannibál csupán zseniális hadvezér volt, de politikai érzékkel nem rendelkezett.
Nagy példaképénél, a macedón uralkodónál kisebb hadvezérnek tünteti fel életrajzában Karl Christ a római Pompeiust, aki Kr.e. 48-ban csatát vesztett Pharszalosznál Julius Caesarral szemben. A szerző szerint Pompeius zseniális hadvezér volt ugyan és példaszerűen igazgatta az általa meghódított közel-keleti területeket, de politikáját tekintve nem volt képes birodalomhoz illően kormányozni Rómát. Christ számára Pompeius azok közé tartozpott, akik a Római Köztársaság sírját megásták.

A fiatal Napóleon ezt írta Nagy Sándorról: a zseni olyan, mint egy meteor: az a rendeltetése, hogy elégjen és bevilágítsa évszázadát. Ezzel a korzikai egyúttal a saját sorsát is leírta - vélekedik Volker Ullrich Napóleonról írt életrajzában. A szerző rokonszenvvel kíséri a fiatal Napóleon sorsát, aki ügyesen taktikázott a francia forradalom zűrzavarai közepette, de nem fukarkodik bírálatokkal a győzelmes császár címére, aki a XIX. század elején kis híján egész Európát "megtáncoltatta".

"Rommel - egy legenda vége" a címe Ralf Georg Reuth életrajzának, amely negatív színben tünteti fel a második világháború alighanem legnépszerűbb német tábornokát. A szerző szerint az Észak-Afrikában elért sikerei miatt "Sivatagi Rókaként" ismert Rommel odaadó híve volt Hitlernek. Reuth, aki a múltban életrajzot jelentetett meg Hitlerről és Goebbelsről is, nem vonja kétségbe Rommel katonai teljesítményeit, de úgy látja, hogy a tábornok politikai téren csődöt mondott. A személyes szembeszegülés bajnoka végképp nem volt: Hitler követelésére önkezével vetett véget életének.

(MTI - Panoráma)