Megkérdőjelezték Gutenberg szerepét a nyomtatás történetében

A Torinói Politechnikumban tanító Bruno Fabbiani nyomdatechnikai-szakértő és -kutató a Genovai Tudományos Fesztiválon tette közzé felfedezéseinek eredményét, mely szerint a 15. százai német nyomdász nem úgy használta fel az 1452 és 1455 között feltalált cserélhető betűket, mint eddig hitték.

 

Betűszedés a 16. században

Az eredetileg Johannes Gensfleisch néven anyakönyvezett Gutenberg (1397?-1468) találmányának lényege a betűsokszorosítás, a betűöntés volt. Ehhez mindenekelőtt kemény fából kimetszették a patricát (pecsételőt), amely a betűk tükörképét mutatta. Az elkészült patricát valamely puhább fémbe, pl. rézbe kalapálták, préselték s így bemélyített, de nem tükörképet kaptak, az ún. matricát. Most az öntőszerszám segítségével - amely Gutenberg eredeti találmánya - a matricákba ólomötvözetből álló betűfémet öntöttek. Így kapták meg a betűket, kiemelkedve a betűtest tetején tükörképszerűen fordított formában, s ezek a festékezés után helyes lenyomatot hagytak a papíron. Az öntőszerszám lehetővé tette egészen pontos, azonos méretű és formájú betűk tömeges előállítását, "sorozatgyártását", s e betűk kifogástalan szedését eredményezték. A betűöntőmódszerrel már Gutenberg idején 5-6 betűt tudtak percenként önteni.

 

A betűk bizonyos rendszer szerint voltak elhelyezve a szedőszekrény fiókjaiban. Ezekből szedte ki őket a szedő és rakta be őket egymás mellé a szedővasba, s így alakított szavakat, sorokat. A szavak közé, vagy az egész sort teljesen ki nem töltő szöveg esetében a sor végére a betűknél alacsonyabb, ún. vakanyagot helyezett el, hogy a sor össze ne dőljön. Hogy a sorok egyformán függőleges vonalban végződjenek, azt ugyancsak a vakanyag segítségével, azaz a szóközök bővítésével, vagy szűkítésével érte el. A sorokból a szedőhajóban képezték ki a nyomóformát, amelyet zsineggel körülkötöttek, hogy szét ne essék. A fatáblanyomáshoz használt víztartalmú festék a fémbetűk festékezéséhez nem volt alkalmas. Ugyancsak Gutenberg volt az, aki a használható olajtartalmú nyomdai festéket előállította. A befestékezett szedésről készítendő nyomáshoz megfelelő sajtóra volt szükség, ezt a szőlőprés átalakításával hozták létre. Fő alkatrészei: 1. az ún. tégely, ami tulajdonképpen egy lap, amelyet a prés csavarjának segítségével a befestékezett szedésre helyezett papírra nyomnak; 2. a kocsi, amelyre a szedést rászerelték és segítségével a tégely alá tolták, s a nyomtatás elvégzése után visszahúzták. Ez a tégelysajtó alapelveit, fő alkatrészeit és működését illetően egészen a 19. század elejéig, a gyorssajtó feltalálásáig szinte változatlan maradt.

 

A betűsokszorosítás, a szedési technika s a nyomtatófesték feltalálásával és az egész szedési és nyomtatási folyamat ilyen célszerű megalkotásával Gutenberg megteremtette a modern, mechanikus nyomtatási eljárás alapjait, amely eljárást - a modernebb formák mellett - még ma is alkalmazzák világszerte. Az új találmány nyomdatechnikai és irodalmi robbanást hozott Európában.

A 42-soros Biblia

Fabbiani az indoklását Gutenberg leghíresebb művére, ún. 42 soros Bibliára alapozza, melynek elkészítési munkálatai valószínűleg 1450 táján kezdődtek és 1456 augusztusa előtt be kellett fejeződniük. A bibliát 2 hasábosan s eleinte hasábonként 40, majd 41, végül 42 sorban szedték. Gutenberg minden igyekezete az volt, hogy a nyomtatásban is megőrizze a kéziratos könyv jellegét, pl. 290 betűvel és jellel utánozta a kézirat szövegének sajátosságait, ezenkívül gazdagon iniciáltatta és rubrikáltatta a munkát. E műnél már a sortávolságok azonosságát is megtartották és a sorokat pontosan kizárták. A szedés képe, azaz az írásképnek az egész laphoz, illetve a margóhoz viszonyított szerencsésen megválasztott aránya nagy összhangot és szépséget biztosít a műnek. Eleinte megkísérelték, hogy a kiemelkedő részleteket vörös színnel nyomtassák, de végül az ilyen helyeket, mint pl. az iniciálék, üresen hagyták, hogy utólag kézi eljárással színezzék ki őket. A biblia 2 kötetes; 324, ill. 317 lapból, azaz összesen 641 lapból, illetve 1282 hasábból áll. Valószínűleg 200 példány készült belőle, 35 példányt pergamenre, 165-öt pedig papírra nyomtak. Hat szedő dolgozott a munkán, de a mesterről és segédeiről semmiféle záradék (kolofon) nem szól, s a keletkezés helye és ideje sincs feltüntetve. Napjainkig 44 példány maradt fenn és ismeretes a 42 soros Bibliából. 8 német városban és Leningrádtól New Yorkig számos nagy könyvtárban található 1-2 példány. Magyarországon nincs teljes 42 soros Biblia; csupán az MTA Könyvtárában van belőle egy lap és az Országos Széchenyi Könyvtárban 1 lapnak a töredéke.

 

Az eddigi elméletekkel szembehelyezkedve az olasz kutató szerint azonban Gutenberg nem cserélhető betűkkel nyomtatta a Bibliát, hanem egy zseniális találmánnyal, melyben a cserélhető betűket már felhasználta a német nyomdász, ám nem az eddig hitt módon. A 42-soros Biblia egy lapjának alapos vizsgálata után Fabbiani arra a következtetésre jutott, hogy a betűk közül néhány kissé összemosódott, melyek azonban a szedőformába rendezett betűkkel semmiképp sem lehet elérni. Ezért az olasz tudós arra következtetésre jutott, hogy Gutenberg egy olyan készülékkel dolgozhatott a nyomtatás során, melynek alapelve a mai írógépéhez hasonlít.

`Egyszerűen gondoljunk az írógép betűire, csak valami nagyobb szerkezetben persze. Sorról sorra egymás után nyomva a betűket, Gutenberg kialakított egy fémlapot mely a szöveg egy oldalának felet meg, majd ebből kiöntött egy formát, és ezt használta fel az adott lap nyomtatására. Ezzel az eljárással, elég ritkán, de előfordulhatott olyan is, mint a már említett összemosódott betűk esete.`

 

Az összemosódott betűk

 

A szöveg elemzésekor a kutató 30 más nyomdatechnikai szakértőnek is megmutatta a szöveget, és ők is arra a következtetésre jutottak, hogy Gutenberg nem használhatott cserélhető betűket. A bejelentés azonban felbolydulást váltott ki az akadémikusok körében. Sokak szerint Fabbiani elképzelése csak egy egyszerű trükk, melynek nincs megalapozott háttere. A mainzi Gutenberg Museum igazgatója, Eva Hanebutt-Benz szerint "sok még a nyitott kérdés" azzal kapcsolatban, hogy Gutenberg miként alkotta meg a Bibliát, mivel semmilyen dokumentum nem maradt fenn a nyomdász műhelyéből. Ezzel szemben az igazgatónő szkeptikus Fabbiani elképzeléseivel kapcsolatban.
Más szakértőket egyszerűen csak kíváncsivá tett az új elmélet. "Nagyon fontos és értékes kutatás zajlik. Nem kell félnünk, hogy elpusztítjuk a mítoszt" mondta el a genovai Nyomdászati Múzeum munkatársa a Discovery News tudósítójának.