370 éve gyilkolták meg Wallensteint

A császár ellensége

Wallenstein gyilkosa, Walter Devereux

Wallensteinnek persze ellenségei is voltak: a német fejedelmek sérelmezték a birodalmi hadsereg létét, őt magát parvenünek tekintették, akinek hadai tönkretették birtokaikat. A választófejedelmek 1630 nyarán ultimátumot küldtek a császárnak: oszlassa fel a sereget és menessze Wallensteint, vagy megakadályozzák a trónörökös római királlyá választását. Ferdinánd elbocsátotta hadvezérét.
A herceg bosszút esküdött: II. Gusztáv Adolf svéd királytól kért seregeket, hogy Bécs ellen vonulhasson. Bár a császár tudomást szerzett e tárgyalásokról, a svédek előrenyomulása miatt mégis kénytelen volt ismét Wallensteinnek felajánlani a fővezérséget. Ő elővásárlási jogot szerzett az elkobzandó birtokokra, s megkapta Glogau hercegségét is a svéd kézre került Mecklenburgért cserébe. Ezután kiűzte Csehországból a szászokat, Bajorországból és Frankföldről a svédeket, majd elfoglalta Szászország nagy részét. 1632 novemberében a lützeni csatában ugyan visszavonulásra kényszerült, de a svéd király holtan maradt a csatatéren.

A császár ezután már nélkülözni tudta Wallensteint, aki viszont - seregére támaszkodva - maga akart a birodalom békebírája lenni. Tárgyalásokba bocsátkozott a svédekkel, a szászokkal, a franciákkal, s komolyan fontolgatta, hogy cseh királlyá koronáztassa magát. A tétovázó, betegségek gyötörte Wallenstein még egyszer hadba szállt: 1633-ban Brandenburgot próbálta kényszeríteni a svédekkel való szakításra, de kudarcot vallott. A császári udvarban ellenfelei kerekedtek felül, maga Ferdinánd is árulónak tekintette. A kémektől körülvett hadvezér most már csakugyan lázadást kezdett szervezni: 1634 januárjában 50 főtisztjével fogadtatta meg, hogy mellette állnak "mindaddig, míg a császár szolgálatában áll". A tisztek egyike jelentette Bécsnek a szervezkedést, mire a császár Wallensteint menesztette, a nyilatkozat aláíróinak pedig amnesztiát adott. A Wallenstein leváltását elrendelő pátens titkos volt, a császár színleg továbbra is fővezérként levelezett vele. Tisztjeit viszont az engedelmesség megtagadására szólította fel és jelezte: nem lenne ellenére Wallenstein eltávolítása.

A fáradt, beteg és megalázott herceg kétezer megmaradt emberével Cheb városába ment, hogy kapcsolatba lépjen a szászokkal és svédekkel. Itt gyilkolták meg 1634. február 25-én ír és skót zsoldosok, őt egy Walter Devereux nevű kapitány szúrta le. Halála politikai gyilkosság és a legfelsőbb helyről elrendelt kivégzés volt, vagyonát gyilkosai közt osztották szét, hívei hóhérkézre kerültek.
Wallenstein már a maga korában azt az elvet követte, hogy a háborúnak önmagát kell táplálnia, elvtelensége, kapzsisága és hatalomvágya azonban bukását okozta. Történetéből Friedrich Schiller írt dráma-trilógiát.

MTI

1. A császár hadvezére
2. A császár ellensége