250 éve halt meg az angol regény atyja

2004. október 8. 12:54

Kétszázötven éve, 1754. október 8-án halt meg Lisszabonban Henry Fielding angol író, Walter Scott szavaival élve az angol regény atyja.

1707. április 22-én született Sharpham Parkban, Glastonbury közelében, vagyontalan főnemesi családban, apja katonatiszt volt. Az etoni kollégiumot 17 évesen otthagyta, s az előkelő nemesifjak életét élve sikertelenül próbált egy gazdag lányt megszöktetni.

1728-ban, miután bemutatták első színdarabját a londoni Drury Line Theaterben, bölcsészetet tanult a leideni egyetemen, de egy év múlva ott kellett hagynia, mert apja nem győzte a költségeket. Drámákat kezdett írni, 25 darabja igen szellemes, de csak mulandó sikert arattak. A legsikeresebb A tragédia tragédiája, avagy a nagy Hüvelyk Matyi című komédiája volt. Moliere darabjait fordította, színházat is nyitott, amely hamarosan megbukott. Színműveinek fő témája a korszak politikai korrupciója. 1737-ben mutatták be a Történelmi napló az 1736-os évről című művét, mely Robert Walpole kormányfőt gúnyolta, válaszul az bevezette a cenzortörvényt, mely előírta: minden új darabot jóvá kell hagyatni a bemutató előtt.

E törvény végett vetett Fielding drámaírói pályájának. Ekkor már nős volt, két gyerek apja, s nem maradt jövedelme. 1734-ben egy - ezúttal sikeres - lányszöktetés után vette feleségül Charlotte Cradockot. Regényeinek több nőalakját róla mintázta: Sophia Westernt a Tom Jonesban, és az Amelia címszereplőjét.

Megélhetésük érdekében Fielding jogot kezdett tanulni, s három év alatt diplomát szerzett, közben szerkesztette és jórészt írta is a Champion című, hetente háromszor megjelenő hírlapot. Ügyvédi pályája során félévente bejárta megbízásokért Anglia nyugati részét, de sok ügyfelet így sem szerzett.

1740-ben jelent meg Samuel Richardson regénye: Pamela, avagy az erény jutalma, melyben egy szolgáló addig áll ellen gazdája csábításának, míg az végül feleségül veszi. A mű nagy sikere sok utánzatot ihletett. 1741-ben névtelenül látott napvilágot egy paródia, Mrs. Shamela Andrews életének apológiája címmel, ezt mindenki Fielding művének tartotta, s bár ő soha nem vallotta a magáénak, szerzőségét valószínűsíti a stiláris elemzés is.

E mű eléggé hasonlít Fielding regényéhez, a Joseph Andrews-hoz, amely szintén a Pamela paródiájának indult. "Íródott Cervantesnek, a Don Quijote szerzőjének modorában" - áll a címlapján, Pamela öccse, egy inas a főszereplő, akit úrnője el akar csábítani, s miután ellenáll, elcsapják a szolgálatból. A parodizáló szándék később háttérbe szorul és az úti kalandok a társadalom ironikus kritikájává bővülnek. Fielding komikus prózai eposznak nevezte művét, melynek egyik hőse Adams tiszteletes, az angol irodalom nagy humoros alakja. A mű írása közben ő is, felesége is, lányuk is betegeskedett, s anyagi gondok is gyötörték. Barátja, Ralph Allen támogatása segített rajtuk, róla mintázta a Tom Jones Allworthyjét.

Fielding 1743-ban három kötetet adott ki vegyes írásokkal, köztük A néhai nagy Jonathan Wild úr élettörténete a legfontosabb. Patetikus stílusban beszéli el a hírhedt bűnöző kalandjait, gúnyolódásának célpontja a nagyság, illetve annak felcserélése a hatalommal. A regény a legkeményebb angol szatíra. 1744-ben meghalt a felesége, a csapást csak egy év múlva heverte ki. Lányával és húgával élt, 1747-ben elvette Mary Danielt, Charlotte szobalányát, a londoni társaság nagy megbotránkozására. 1745-ben kitört a jakobita felkelés, amely az elűzött Stuartokat akarta trónra ültetni. Fileding Komoly szózat Nagy-Britannia népéhez... címmel röpiratot írt, melyben a katolikus trónkövetelő, Károly Edvárd vezette felkelés veszélyeitől óvott. Hetilapja, A jakobita lapja már címében is ironizált. A kormány sokra tartotta, minden számból 2000 példányt megvett s a kocsmákban osztogatta.

1748-ban kinevezték békebírónak, e poszthoz fizetés nem járt, a bírák a perek után fizetett díjakból és kenőpénzekből éltek. Fielding azonban e hivatalt tekintélyes és fontos intézménnyé tette. Sokat tett a bűnözés ellen, tolvajfogó csapatokat szervezett s hirdetésben kérte a lakosság közreműködését. Bűnügyi és rendészeti tanulmányokat írt, szociális javaslatokat is tett.

1749-ben jelent meg legnépszerűbb műve, a Tom Jones. Ez a művészi szerkesztés kiváló példája: szereplői több csoportba sorolhatók, a főhős csak sok pikareszk kaland után nyeri el szerelme kezét - s végigvezeti az olvasót a korabeli Anglia számos helyszínén, a szegények világát szembeállítva a gazdagokéval. Két év múlva írta az Ameliát, ez második felesége halála és békebírói tapasztalatai révén komorabb, kevésbé is lett népszerű. A könyv a viktoriánus családregény előképeként keményen leplezi le kora visszásságait.

Köszvénye egyre súlyosbodott, de a rablások és gyilkosságok elleni küzdelem miatt nem mehetett gyógyfürdőbe. Személyesen és sikerrel irányította a bandák elleni hadjáratot, s csak 1754 nyarán utazhatott melegebb országba, Portugáliába. Úti élményeit Lisszaboni útinaplójában írta le, mozgásképtelenül is bátran szembeszállt kora orvoslásának szörnyűségeivel, a bürokráciával. Itt halt meg 1754. október 8-án, a lisszaboni angol temetőben nyugszik.

(Panoráma - Fábri Ferenc)