130 éve született Bethlen István

Régi erdélyi főnemesi családok sarja, apja Bethlen István, anyja Teleki Ilona grófnő volt. A bécsi Theresianumban tanult, majd jogot végzett Budapesten. Angliai tanulmányútja és egyéves katonáskodás után a magyaróvári mezőgazdasági akadémiára járt. 1900-tól erdélyi birtokán, Mezősámsondon gazdálkodott. 1901-től a szabadelvű, majd a függetlenségi, 1913-18 közt az alkotmánypárt képviselője volt.

1901-ben feleségül vette unokatestvérét, Bethlen Margit grófnőt, aki írónő, szerkesztő volt. A világháborúban több fronton szolgált. 1918 őszén bírálta a Károlyi-kormány földreform-tervezetét és a vagyondézsmát, majd korábbi nacionalizmusával szemben Jászi Oszkár nézeteihez közeledett. 1919-ben létrehozta a jobboldali konzervatív Nemzeti Egyesülés Pártját, majd az Antibolsevista Comité vezetője lett Bécsben. 1920-ban a párizsi magyar békedelegáció tagja.

1920-1939 között képviselő volt, 1921-31 között Magyarország miniszterelnöke. Rövid ideig más miniszteri posztokat is betöltött. Keresztény-nemzetinek nevezett kormányzata stabilizálta a Horthy-rendszert. Legitimista érzelmei dacára 1921 októberében a budaörsi csatával meghiusította IV. Károly második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását. A soproni népszavazás révén és a baranyai háromszög visszatértével sikerült csökkentenie a területi veszteségeket. A Bethlen-Peyer-paktummal lojális ellenzékké tette a szociáldemokrata pártot. A Kisgazdapártra építve 1922-ben létrehozta a nagy többségű, ún. Egységes Pártot, majd rendeleti úton leszűkítette a választójogot, és a nagyobb városok kivételével visszaállította a nyílt szavazást. Ezzel kényelmes parlamenti többséget biztosított a kormányzó párt számára. 1923-ra kiszorította pártjából a Gömbös-féle szélsőjobb fajvédőket.

Az évtized közepén a gazdasági stabilitás volt a célja, 1924-ben létre hozta a Nemzeti Bankot és 250 millió korona népszövetségi hitelt szerzett. Rendezte az állam veszteségeit, új vámrendszert dolgozott ki, 1927-ben bevezette a pengőt. Helyzete a frankhamísítási ügy miatt 1926-ban megingott, de lemondását Horthy nem fogadta el. Kormánya ezután egy új szociális és kultúrpolitikát alapozott meg, kötelező beteg- és nyugdíjbiztosítást vezetett be, a közegészségügy és a népiskolai hálózat fejlesztésébe kezdett. 1928-ban enyhítette a zsidóellenes numerus clausus törvény rendelkezéseit.

Külpolitikája Trianon revíziójára, s a német és orosz veszély elhárítására irányult. Szerinte népszavazás nélkül kell visszakapni a határ menti magyarlakta területeket, autonómiát kell adni a szlovákoknak és ruszinoknak, akik dönthetnek hovatartozásukról, népszavazást javasolt a Délvidéken, ahol a magyarság kisebbségben van, s autonómiát akart Erdélyben, népei egyenjogúsága alapján. Dunai együttműködési tervei a magyar területi követelések, illetve a kisantant létrejötte miatt meghiúsultak, ezután Angliára és főleg Olaszországra próbált támaszkodni. 1927-ben magyar-olasz barátsági szerződést kötött, majd közeledett Németországhoz is. A világválság idején megpróbálta annak hatásait csökkenteni, hiteleket vett fel, s megszorító intézkedésekre kényszerült.

A növekvő elégedetlenség miatt 1931 augusztusban lemondott, de 1935-ig a kormánypárt vezetőjeként, később Horthy tanácsadójaként jelentős szerepe volt. 1935-ben Gömbös Gyulával a német politika kérdésében támadt ellentétei miatt kilépett az Egységes Pártból. Előadókörutakat tartott külföldön a magyar ügyről, 1939-ben a felsőház örökös tagja lett. A részleges revíziót hozó bécsi döntések után kivárt, ellenezte az egyoldalú német orientációt, a kapcsolatok megszakítását a Nyugattal. Hibának tartotta a belépést a háborúba, egyértelműen elítélte a zsidótörvényeket. 1941-ben a Kisfaludy-társaságban elsőként beszélt nyilvánosan a német vereség lehetőségéről. 1943-44-ben a kiugrást támogatta, s angolszász irányú különbéke-kísérleteket szervezett.

1944. március 19., a német megszállás után illegalitásba vonult, a nógrádi Herencsényben, majd egy somogyi vadászházban rejtőzött, bujkálása idején kétszer szenvedett agyvérzést. 1944. decemberben az oroszok kezére adta magát, s felajánlotta együttműködését, ám azok házi őrizetben tartották, majd 1945. áprilisban a Szovjetunióba vitték, megakadályozandó, hogy a kommunistaellenes erők fókuszába kerüljön. Moszkvában halt meg, a Butirszkaja-börtön kórházában, szívbénulásban, 1946. október 5-én. Hamvait egy közös sírból tárták fel, 1994-ben hazahozták, s a Kerepesi-temetőben helyezték el.

Bethlen István konzervatív politikus volt, némi liberális vonással. Kormányfői működése alatt sikerült az első világháború és a forradalmak alatt tönkrement országot mind gazdasági, mind politikai téren rendbe tennie. Igyekezett mindkét szélsőséget távol tartani a hatalomtól. Nem volt demokrata, de a Horthy-korszak legnagyobb formátumú politikusának mondható, aki többnyire felismerte a nemzet valódi érdekeit. Mindent megtett a náci veszedelem ellen, a világháborús anyagi és erkölcsi veszteségek csökkentéséért, s Horthyt is ebbe az irányba próbálta befolyásolni.

Főbb művei: A magyar birtokpolitika feladatai Erdélyben (1913), Magyarország az új Európában (1925), Bethlen István titkos iratai (1972). Politikai életrajzát Romsics Ignác írta meg 1991-ben.

(Panoráma - Fábri Ferenc)

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

őszi különszám
Múlt-kor magazin 2022

• Lenyűgöző történeteink – Megjelent a Múlt-kor 2022. őszi különszáma
• Atomkatasztrófa Csernobilban
• Anglia ébresztőóra-emberei
• Tánc a túlélésért
• A legyőzhetetlen Gerevich Aladár
• Ha megmozdul a magyar föld
• A Post-it születése
• Az első magyar híd a Duna fölött
• Dobozos (s)öröm