Az inka csomóírás rejtélye

Hiányzik a Rosetta-kő perui megfelelője

Lechtman szerint még mindig korai nyilatkozni arról, hogy mi is az igazság, ám egy inka 'Rosetta-kő' véget vethetne a találgatásoknak. Tudomásunk van arról, hogy egy gyarmati kormányzó rendelkezett egy khipu készítővel, aki olvasta a csomókat, és azok tartalmát lemásolta spanyolul is. Ha rátalálnának erre a kétnyelvű khipura, megkezdődhetne a csomóírás megfejtése.

Sőt, 1996-ban egy amatőr történész azt állította, hogy megtalálta a lehetséges inka Rosetta-követ, amin egy csomóírással rögzített dal spanyol fordítása található, ám mivel egyetlen kutatónak sem engedélyezték az anyag vizsgálatát, Urton szerint kétségbe vonható a lelet hitelessége. Dr. Urton az áttörést az 1997-ben a Chachapoya-kultúra temetőiben talált 32 khipu vizsgálataitól reméli, mert szerinte sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az inka csomókat a spanyolok lefordították és rögzítették valamely iratukba.

Az inka birodalom, amely mindössze 90 évig állt, körülbelül 50.000 négyzetkilométer kiterjedésű volt, a világ egyik gazdaságilag legsokfélébb részén. Az Andok formálta völgyek, a hó és jég borította fennsíkok, a birodalom egyik oldalán esőerdővel, a másikon a föld egyik legszárazabb sivatagával. Ezt a nagy kiterjedésű birodalmat az inkák elképesztő szervezési képessége tartotta össze, mely által képesek voltak legyőzni a környezeti tényezők kényszereit, és az a tulajdonságuk, hogy az általuk meghódított kultúrák elemeit magukévá tették és tovább fejlesztették nemesítették azokat.

A birodalmat utak, tambok (pihenőházak), üzletek és közigazgatási központok hálózata alkotta. Teraszokkal és csatornákkal tarkított hegyoldalak tették lehetővé az inkák számára, hogy nagy mennyiségű élelmiszert termeljenek, és hogy az élelmiszert szállítsák és raktározzák a szükség idejére. Minden falu köteles volt az utakat jó állapotban tartani és az utak mentén tambokat fenntartani. Az inkák kifejlesztettek egy olyan jóléti rendszert, melyben a dolgozókat munkájukért élelemmel és ruhával látták el, és védelmet biztosítottak számukra. Az "inka" kifejezés a méltóság címe volt, habár ma az egész társadalomra alkalmazzuk.

Noha az inkákról fennmaradtak írásos és rajzos emlékek is, ezek már a hódítás után készültek.

Az inka birodalom olyan nagy kiterjedésű volt és oly sok különböző területet ölelt fel, hogy nem mutatkozott nagy igény a külkereskedelemre. Jól megépített utak hálózták be a birodalmat, de ezeket az inkáknak építették, és csak a hatalommal bírók utazhattak rajtuk. Az utak keresztülvágtak a hegyeken, átszeltek folyókat, sivatagokon és mocsarakon húzódtak keresztül. A chasquis, mely váltást jelentett, olyan futók váltója volt, akik megtanultak üzeneteket és olyan könnyebb árukat szállítottak, mint a csomóírás vagy a hal a partvidékről az inka asztalig. A nehezebb terheket emberek vagy lámák cipelték. A chasquis rendszer gyors kapcsolattartást tett lehetővé a birodalomban, noha felkelések idején a tűzjelzéseket használták, amik még gyorsabb információáramlást tettek lehetővé. Naív elképzelés azt hinnünk, hogy egy ilyen jól szervezett, és magas szintű civilizáció nem ismerte az írás fogalmát, vagy ne találta volna meg rá az adottságainak megfelelő megoldást.

1. Írás vagy sem, érteni nem értjük
2. Hiányzik a Rosetta-kő perui megfelelője