56-os sajtószemle: miről írtak a lapok a forradalom alatt?
2024. október 23. 11:20 Murányi Gábor
A lapok közül elsőként az Irodalmi Újság „kapcsolt”, s 1956. október 23-án délután egyoldalas különkiadást jelentetett meg, nyomdafestékhez juttatva a magyar írók hétpontos kiáltványát. „Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk. Ebben a forradalmi helyzetben csak akkor tudunk helytállani, ha […] a párt és állami vezetésben alapvető szerkezeti személyi változások történnek. El kell távolítani közéletünkből a restaurációra törekvő Rákosi-klikket. Méltó helyre kell állítani Nagy Imrét, a tiszta és bátor kommunistát, akiben a magyar nép megbízik” – olvashatta az utca népe a Magyar Írók Szövetségének kibontakozási programját, amelyet rikkancsok serege ingyen osztogatott.
Újságos bódé Budapesten. Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei
Korábban
Látványos szakítás a múlttal
Az egy nappal korábban még elképzelhetetlenül bátor, szókimondó nyilatkozatot a késő délutánra radikalizálódott tömeg sokkal inkább relikviaként, mintsem programként vette kézbe. Csakúgy, mint a Szabad Ifjúság kétoldalas rendkívüli „röpiratát”, melynek rövid vezércikkének címe már azt hirdette: „Miénk az utca”.
Pedig az alkalmi újságban már olvashatók voltak a délelőtt még betiltott, majd váratlanul mégis engedélyezett egyetemista tüntetésen skandált rigmusok, mint például: „Munkás, diák egyet akar, jöjjön velünk, aki magyar!”, meg hogy: „Vesszen az önkény, éljen a törvény!”, és – akkor elmaradhatatlan követelésként – „Ne csináljunk mindent késve, Nagy Imrét a vezetésbe!”
A Szabad Ifjúság a kommunista párt ifjúsági szervezetének, a DISZ-nek volt a napilapja, amelyet akkor már öt esztendeje Csatár Imre főszerkesztett, aki kinevezése után igen invenciózus zsurnalisztának bizonyult. A nem sokak által olvasott apparatcsik-bikkfanyelvű ifjúsági közlönyt 1954-ben sok tízezres példányszámú lappá növesztette azáltal, hogy a svájci futball-világbajnokságról – a hazai lapok közül egyedüliként – naponta közölt friss fényképeket a magyar gólokról.
A forradalom első napján azonban a Szabad Ifjúság (is) késett. A tanácstalan szerkesztőség – mint azt Csatár 1986-ban, e sorok írójának adott életútinterjúban mesélte – akkor ocsúdott fel, amikor 23-án kora délután megjelent náluk a rákosistaként ismert (1956 után kádáristává lett) politikai bizottsági tag, Kiss Károly azzal a központi üzenettel, hogy a sajtó „ne öntsön olajat a tűzre”.
A kirendelt cenzor a szándékával ellentétes eredményt ért el, a Szabad Ifjúság rendkívüli – utóbb, a Kádár-korszakban ellenforradalminak titulált – száma kinyilvánította: a szerkesztőség teljes mértékben szolidáris az utca népével.
Szintén nem mellékes, hogy három nap múltán, 27-én az újabb rendkívüliként jelzett lapszám fejlécéből hiába tüntették el a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszót, a következő napokban pedig a DISZ jelvényét, illetve „lapgazda” voltát is, a Szabad Ifjúság számai forradalmi tartalmuktól függetlenül, csupán kommunista múltjuk okán gyakran utcai máglyákon végezték. A rapid névváltoztatás viszont segített: a Magyar Ifjúságot mint „az ifjúmunkások forradalmi tanácsának lapját” már vették, mint a cukrot.
A forradalom napjaiban nem csak a Szabad Ifjúság szakított látványosan a múltjával, s nyitott új lapot saját történetében. Ez történt még három másik újsággal, a Szabad Népből Népszabadságra, a Néphadseregből Magyar Honvédre, a Népsportból Magyar Népsportra keresztelt orgánumokkal is. A névváltások azonban eltérő okok miatt, és egymástól meglehetősen különböző módon történtek.
„Népszabadság-halmok” hevernek a földön 1956. november 13-án (Kép forrása: Fortepan/ Pesti Srác2)
Noha a rendszerváltás óta a forradalom lapjai nemcsak a könyvtárak zárt részlegéből kerültek ki, és reprintkötetek sorában is fellapozhatóak, a történetírás máig adós az 1956-os sajtónyilvánosság históriájának számbevételével.
S hogy lenne miről írni, azt talán leginkább a forradalom két hetében megjelent országos lapok fejléceinek és impresszumainak tüzetesebb szemrevételezése igazolja. Egy-egy lapnak – normál esetben – a neve és a fejléce az újság védjegye, impresszuma pedig a legunalmasabb közlemény, a kötelező „gomb” a napi újságkabáthoz, amely a szerkesztőség, a kiadó, a nyomda legfontosabb adatait, a „felelősök” neveit tartalmazza.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
- Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
- Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
- Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
- Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
- A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
- A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
- India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
- Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek
- Az utolsó inka uralkodó nevét vette fel a perui szabadságharcos, Túpac Amaru tegnap
- Dél-Amerikában is fosztogatott Butch Cassidy bandája tegnap
- Az Ermitázs volt az uralkodók közötti „műkincsháború” győztese tegnap
- Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit tegnap
- Fölényesen győzött a Kisgazdapárt a világháború utáni első választáson tegnap
- Házilag készült hangszeren játszott pályafutása elején Szörényi Szabolcs tegnap
- Már bombák robbantak rajta, de még járt a forgalom a Margit hídon tegnap
- Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére tegnap