Mindvégig a trónra készítette fel gyermekét Zita királyné

Zita királyné

Zita Mária Adelgunda Mikaéla Rafaéla Gabriela Jozefa Antónia Lujza Ágnes Bourbon–parmai hercegnő apja az utolsó uralkodó, trónjától 1859-ben megfosztott parmai herceg, anyja a portugál infánsnő volt. Zita Bajorországban a szaléziánus apácáktól, majd az Anglia mellett található Wight-szigeten a bencés nővérektől kapott szigorú katolikus nevelést.

Az itteni éghajlatot nehezen viselte, enyhülést a csehországi Franzenbad gyógyfürdőjében keresett. Itt ismerkedett meg a regimentjével a közelben állomásozó Károly főherceggel, aki második helyen állt az osztrák trónöröklési sorban. A két fiatal egymásba szeretett, majd 1911. október 21-én össze is házasodott –  Károly így azon kevés Habsburg-uralkodók egyike, akik feleségüket nem kapták, hanem választották. Első gyermekük, Habsburg Ottó 1912 novemberében született meg.

Károly Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-i meggyilkolása után trónörökössé lépett elő, majd Ferenc József 1916. november 21-i halálát követően osztrák császárként I. Károly, magyar királyként IV. Károly néven trónra került. Magyar királlyá koronázására – a tomboló világháborút mintegy zárójelbe téve – 1916. december 30-án, fényűző külsőségek között került sor a budai Mátyás-templomban.

A határozott és céltudatos Zita (aki magyar királynéként még azt is kötelességének tartotta, hogy megtanulja a paprikás csirke elkészítését), férje tanácsadójaként aktívan politizált. Károly a sógorának, Sixtus parmai hercegnek köszönhetően kezdett béketapogatózásba, a levél nyilvánosságra kerülése után Zita is a németbarát körök céltáblája lett.

Az Osztrák–Magyar Monarchia elvesztette az első világháborút, és darabjaira hullott. Károly 1918. november 11-én lemondott az osztrák, majd 13-án a magyar államügyekben való részvételéről, a trónról azonban nem. Zita ehhez az állásponthoz élete végéig kitartóan ragaszkodott, szavai szerint „egy uralkodó nem mondhat le, csak megfosztható trónjától”.

A házaspár svájci emigrációba vonult, ahonnan Károly 1921 márciusában és októberében is sikertelenül kísérelte meg a magyar trón visszaszerzését. A második királypuccs után a házaspárt néhány napig a tihanyi apátságban tartották fogva (ekkor tartózkodtak utoljára magyar földön), majd a kellemes éghajlatú, de biztonságos távolságban fekvő Madeira szigetére költöztették őket.

Zita királyné díszmagyarban a koronázás alkalmából

IV. Károly 1922. április 1-jén meghalt, az alig harmincéves Zita nyolcadik gyermekével terhesen maradt egyedül és pénz nélkül. (Az utódállamok nem tudtak megegyezni a volt királyi családnak fizetendő apanázsról, így tőlük csak nagyon kevés pénz érkezett.) Zita végül rokonánál, XIII. Alfonz spanyol királynál talált menedékre, és minden energiáját gyermekeire fordította, a legidősebb Ottót trónörökösnek nevelte. A család 1929-től Belgiumban élt, majd az Anschluss, a restaurációs remények teljes szertefoszlása után Kanadába költöztek, 1948-ban az Egyesült Államokban telepedtek le.

Az özvegy királyné az ötvenes években visszatért Európába, 1959-ig Luxemburgban, 1962-től a felső-bajorországi Pöckingenben élt, élete utolsó évtizedeit Svájcban, a Zizers község apátságában kialakított idősek otthonában töltötte. Jóllehet ez a hely csak 30 kilométerre fekszik az osztrák határtól, Ausztriába egy törvény értelmében mégsem utazhatott be, mivel nem mondott le a trónról. (A realitásokkal számot vető Habsburg Ottó ezt 1961-ben megtette, sőt 1967-ben kezet fogott Bruno Kreisky osztrák kancellárral.)

Élete alkonyán, hat évtized után két alkalommal mégis egykori birodalmának földjére léphetett: kilencvenévesen Adelheid lánya (akinek a temetésén 1972-ben nem lehetett jelen), majd néhány hónappal később édesanyja sírját kereshette fel.

A büszkeségét és tartását soha el nem vesztő, férje halála után csak feketében járó Zita visszavonultan élt, de a világ dolgaitól nem szakadt el. Szellemi frissességét mindvégig megőrizte, öt nyelven beszélt, több napilapot járatott, rádiót hallgatott. Hajnali ötkor kelt, és hithű katolikusként minden reggel részt vett a misén. Kilencvenötödik születésnapját több mint száz családtagja, gyermekei, unokái és dédunokái társaságában ünnepelte, szinte már teljesen vakon.

A 640 éven át uralkodó Habsburg-dinasztia utolsó koronás fejének özvegyét 97 éves korában, 1989. március 14-én érte a halál. Férje halálának 67. évfordulóján, április 1-jén Bécsben temették el ünnepélyes külsőségek között, koporsóját a kapucinusok templomának kriptájában, a Habsburgok ősi temetkezési helyén helyezték el, szíve a dinasztia szokásainak megfelelően testétől elválasztva Svájcban maradt. Férjét, IV. Károlyt 2004-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa, és 2009-ben egy franciaországi egyházmegyében megindult Zita királyné boldoggá avatási eljárása is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére